Péni István igen csak nagy hangsúlyt fektet a mentális felkészülésre, hiszen tudja, az olimpiai döntőben valójában ez fog a legtöbbet számítani. Bácsi Pétert a fogyasztása jobban érdekli, mint a sorsolása. A siker érdekében mindenkit le kell tudnia győznie. Vanek Margit önértékelési és motivációs problémákkal küzdött 4 éve. Pszichológus segítségével változtatott szemléletén, könnyen meg is szerezte az olimpiai indulási jogot. Rácz Sándor már évek óta edző nélkül készül. Kemény munkájának eredménye a riói szintidő.
Minderről bővebben az Út Rióba 44. adásában láthat az M4 Sporton május 30-án este fél hattól.
Péni István igazi sportos családba született, hiszen mind az édesapja, mind pedig édesanyja is lövő volt. Nem akar nekik megfelelni, ám az eredményeivel túl szeretné szárnyalni szüleit. A még csak 19 éves juniorkorú versenyző Norvégiába készül edzőtáborozni, mivel az ottani feltételek tudják számára azt biztosítani, ami Rióban is várja majd. A hazai lövészet egyik legnagyobb tehetsége élete első olimpiáján szeretett volna három számban elindulni. Ám a szövetség úgy döntött, összetettben és légpuskában versenyezhet, a kisöbű szabadpuskások fekvő számában a magyarok között nem ő indul. A fiatal sportolón nincs teher, mert mint az olimpia mezőnyének legfiatalabb tagja, az elvárhatót már teljesítette.
Mindössze a fogyással gyűlt meg a baja a 75 kilogrammos kötöttfogású Bácsi Péternek. A 33 éves birkózó úgy harcolta ki a harmadik olimpiáját, hogy Ulánbátorban négy meccset nyert meg zsinórban. Az arany mellett azonban Péter legnagyobb öröme a kisfia.
Vanek Margit tizenévesen csak egy jó közösséget keresett, amit a bátyja triatlonos csapatánál meg is talált. Aztán kiderült, ennél sokkal több lehetőség van ebben a sportágban Margit számára. Négy évvel ezelőtt az utolsó pillanatban csúszott le az olimpiai részvételről. Az utolsó triatlon kvalifikációs versenyen egy jó közepes eredményt kellett volna hoznia, az úszás és a kerékpározás után még az élcsoportban haladt, de a futásnál belement egy kavics a cipőjébe. Hosszú ideig így futott, majd egy idő után megállni kényszerült, hogy kivegye a követ. Utána azonban begörcsölt a lába és feladni kényszerült a versenyt. Ez mély nyomokat hagyott a sportolóban, sok mindenben változtatott a felkészülése során. Ami nem volt eredménytelen, hiszen a riói olimpia előtti kétéves kvalifikációs versenysorozatban most már az utolsó verseny előtt tudni lehetett, hogy megvan az annyira vágyott kvóta!
„Álmodni merni kell, és nagyot és küzdeni érte nap, mint nap. és hogy ha ezt akarjuk a legjobban, sikerülni fog.” Ezt vallja Rácz Sándor, akinek a londoni olimpia csupán kísérőként adatott meg, hiszen ő nem, ám párja, Madarász Viktória kijutott az ötkarikás játékokra. Akkor még szlovák edzővel dolgoztak együtt. Sanyi számára a család és a barátok a kontrol. A nehézségeken rájuk mindig számíthat, ők a pszichológusaik és a segítőik is. A futómozgásból nem volt nehéz átszokni a gyaloglásra. Azt állítja, legjobb úgy legyalogolni egy 50 km-es távot, ha folyamatosan gyorsul közben az ember. Ezt gyakorolja be edzéseken is.
(utrioba.hu, fotó: MOB)
