Az életének 70. évében elhunyt olimpiai bajnok labdarúgó búcsúztatását az Illovszky Rudolf Stadionban tartják. Menczel Iván végső búcsúztatására 2011. december 9-én, pénteken, 13.30 órakor kerül sor az Illovszky Rudolf Stadionban. Az olimpiai bajnok labdarúgót a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Vasas Sport Club saját halottjának tekinti.
Menczel Iván 1941. december 14-én született a Nógrád megyei Karancsalján, a labdarúgást Salgótarjánban kezdte el, és 18 évesen itt mutatkozott be a felnőttek között is. Tagja volt az 1959-es UEFA-tornán bronzérmes, 1960-ban aranyérmes válogatottnak. Még csak 21 éves volt, amikor meghívták a felnőtt válogatottba, 1962-ben a chilei világbajnokságra is elutazott a nemzeti csapattal, pályára azonban nem lépett a tornán.
Az SBTC-ben négy évet játszott, majd a Tatabányai Bányászba szerződött, ahol két bajnoki bronzérmet szerzett az együttessel. 1968-ban a Vasasba igazolt, és további két bronzéremmel gazdagította bajnoki éremkollekcióját, valamint 1970-ben Közép-európai Kupát nyert a fővárosi gárdával.
Angyalföldről került be az olimpiai válogatottba, amellyel aranyérmet nyert a mexikói ötkarikás játékokon. A csapat mind a hat mérkőzésén pályára lépett, három gólt is szerzett, az egyiket éppen a bolgárok elleni olimpiai döntőben, amelyen az ő találatával egyenlítettünk a 41. percben (ezzel – Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Bene Ferenc, Juhász István, Dunai Antal és Várady Béla mellett ő az egyike annak a hét magyar játékosnak, aki olimpiai döntőben gólt szerzett). A folytatásban Dunai Antal duplázott, és Juhász István is betalált, ezzel 4-1-re megnyertük a mérkőzést.
Összesen 279 első osztályú mérkőzésen lépett pályára, ezeken 49 gólt szerzett. Visszavonulása után utánpótlásedzőként dolgozott, a Vasas Izzó, a Fót, a Vörös Csillag Gépgyár, a Salgótarján és a Vasas csapatainál.
