A Magyar Kézilabda Szövetségben már megfújták a harsonákat: arccal Szlovénia felé! A kiszemelt játékosok a Mocsai Lajos – Csoknyai István kettős irányításával készülnek a sorsdöntő két ütközetre. A behívottak között ott van az ujdonsült bronzérmes, a Tatabánya Carbonex KC egyik erőssége, Harsányi Gergely (képünkön) is.
– Számított rá, hogy figyelembe veszik a nemzeti együttesben?
– Mivel korábban már játszottam Mocsai Lajos irányítása alatt és legjobb tudomásom szerint elégedett is volt velem a mester, így reméltem, hogy én is ott leszek a jelöltek között. A jobbszélen három játékos van; bízom benne, hogy nem egyszerűen csak edzőpartnernek kellek. Engem egyébként rettenetesen motivál a válogatottbeli szereplés lehetősége.
– Az utóbbi egy esztendő ugyancsak eseményekben gazdag volt az életében…
– Tavaly ilyenkor még a PLER játékosa voltam, nyáron igazoltam a Ferencvárosba, ahol minden szempontból komoly perspektívákat villantottak fel előttem. A PLER vezetői nagyon segítőkészek voltak, nem akarták megakadályozni az előbbre lépésemet. Más kérdés, hogy a Népligetben jött egy váratlan anyagi rövidzárlat, így az FTC-nek én néhány hónap után túl drága lettem. Az adott helyzetben kénytelenek voltak túladni rajtam – szerencsére a Tatabányánál beillettem az összképbe.
– Nem volt egy kis félsz Önben, amikor kiderült, hogy hat hónapon belül a harmadik, élvonalbeli klubban kell játszania?
– A Tatabányáról korábban sem hallottam semmi rosszat, ráadásul Ivo Diazzal és Halász Mátéval is „átbeszélgettem” a dolgokat. Ezt követően nyugodtan írtam alá a másfél évre szóló szerződésemet.
– A bronzérmet elég meggyőző teljesítménnyel szerezték meg a Dunaferr előtt. Mit gondol, vannak még a Tatabányának tartalékai, vagy ez a mostani harmadik hely az elérhető maximum?
– Ez sok mindentől függ. Amennyiben a Szeged játékosállománya legyengül, máris nyitott lehet a harc a második helyért. S azt sem tudom, a mi klubunk tud-e komolyabb erősítéssel előrukkolni?
– Vége a bajnokságnak, most már valóban mindenkinek a Szlovénia elleni Vb-selejtezőre kell koncentrálnia.
– Délnyugati szomszédunk szerintem rendkívül nehéz ellenfélnek ígérkezik! Mindenki láthatta, a Szeged csapatában milyen kivételes formára futott fel a szlovénok leendő balszélsője, Zvizej! De beszélhetnék a ravasz és gólerős jobbszélsőről, Kavticnikről, Pajovicsról, Vugrinyecről vagy éppen Zormanról – szóval egy jó Bundesliga-sort simán ki lehetne tőlük állítani.
– Nálunk viszont még mindig nem dőlt el: számíthatunk-e a két, extraklasszis átlövőre, Nagy Lászlóra és Carlos Perezre?
– Perez húzódozását valamelyest megértem, Nagy Lacit viszont annál kevésbé. Már egy éve megy ez a húzd meg-ereszd meg játék. Akárhogy is dönt Laci, ezt a témát már régen le kellett volna zárnia, akár igenre, akár nemre!
– S mi lenne, ha végül mindketten távolmaradnának a válogatott megméretéséről?
– Arra nem is merek gondolni! Ebben az alaphelyzetben Mocsai Lajos sok új ősz hajszállal gazdagodna.
