Megbirkózott az élettel is, de elérte, amire hivatott. Három olimpiai ezüst után az arany is a nyakában lógott. Volt hordógyár kazánfűtője, a rendőrség tagja, sőt még borozó tulajdonosa is, de úgy emlékszünk rá: Polyák Imre, a vasakarat emblematikus alakja, aki ma lenne 88 éves.
Az évszázad birkózója. Az ezüsthalmozó, akitől így vagy úgy két olimpiai aranyat is elvettek. Helsinkibe tanulni küldték ki, de túlteljesítette a tervet, ezüsttel tért haza. Melbourne-ben hiába fektette többször is két vállra finn ellenfelét, a svéd és norvég bírók nem látták. Rómában egy törökre várt, szó szerint, mert ellenfele úgy kikészült a fogyasztástól, hogy a kórházban kellett életet lehelni belé. A bírók ismét résen voltak, egy vitatható akciót ítéltek meg a felélesztett töröknek, így Polyák ismét a dobogó második fokára kényszerült. Tokióban elég volt neki egy döntetlen a végső győzelemhez. Szepesi György legendás közvetítése vagy jobban mondva fohásza: „ez nem lehet más, csak döntetlen” és a sors igazságérzete végül hozzásegítette Polyákot a megérdemelt aranyhoz. A szovjet versenyző a mérkőzés után azt mondta: nem haragot vagy csalódottságot érez, hanem tudomásul veszi, hogy a magyar végre megkapta azt, ami járt neki. Az akarat diadala volt ez. És egy olyan ember jellemrajza, aki bebizonyította, hogy az élet kegyetlen játékai és az igazságtalanság sem törheti meg azt, aki sokra hivatott.
Fotó: radiococo.icrt.cu, youtube.com
