A nagymester elsősorban áriákat ad elő, több önálló estjét hallgathatták már meg az érdeklődők. Portisch Lajos kilencszeres magyar bajnok, kilencszeres világbajnokjelölt (kétszer a legjobb négy közé jutott), a magyar olimpiai csapat motorja volt. Húsz alkalommal szerepelt magyar színekben sakkolimpián, 1978-ban a Buenos Airesben olimpiai aranyérmet nyert csapat elsőtáblása volt. Olimpiai ezüstérmes 1970-ben, 1972-ben, 1980-ban, bronzérmes 1956-ban és 1966-ban. 1970-ben, 1977-ben és 1980-ban Eb-ezüstérmes. Az elő-ranglistán kétszer is volt harmadik: 1980-ban Karpov és Korcsnoj, 1984-ben pedig Kaszparov és Karpov mögött.
"Nekem egyértelműen Bobby Fischer a világ és minden idők legnagyobb sakkozója – fogalmazott Portisch a riválisokra kitérve. – Egyrészt, mert baráti kapcsolatban voltunk, noha vele nem lehetett könnyen baráti kapcsolatba kerülni. Versenyeztünk is együtt. Elég annyit mondani, hogy egyedül képes volt a szovjet hegemóniát megtörni. es ez nagyon nagy dolog volt."
A sakk "fenegyereke" 1972-ben, Reykjavíkban legyőzte az akkori világbajnok Borisz Szpasszkijt és ezzel a – viharos körülmények között elért – diadalával megszakította a szovjet sakkozók háború utáni győzelmi sorozatát. Nem véletlenül írta az izlandi összecsapásról szóló tudósításában Arthur Koestler: "Furcsa ennyi idő után újra háborús tudósítónak lenni."
Portisch értékelése szerint a sakk ma Magyarországon és a világon is nagyon népszerű: "Nem nagyon szeretem a komputereket, meg ezt az egész komputervilágot, de azt el kell ismerni, hogy segít a sakk népszerűsítésében – mondta Portisch, aki a számítógépet a sakk doppingjának tartja. – Gyakorlatilag minden versenyt, azonnal élőben lehet látni az interneten keresztül. Ami pedig a gépeket illeti: már ma is legyőzik az embert. S hogy miért? A válasz végtelenül egyszerű: nagyon nehéz a géppel, a gép nem alszik, nem fárad, nem álmos és hatalmas adatbázisa van…"