A május 30-án a tisztújító közgyűlésen nem indul újra az elnöki tisztségért dr. Princzinger Péter, aki 2017 óta irányította a Magyar Kerékpáros Szövetséget. Döntését azzal indokolta, hogy az akkor vállalat feladatok teljesültek, egy jól működő, szakmailag és gazdaságilag stabil szervezetet adhat át az utódjának. Úgy fogalmaz: Ha ugyanilyen összetartással dolgozunk tovább, akkor a magyar kerékpározás feltörekvő sportágból, sikersportággá válik. A leköszönő elnökkel beszélgettünk!
Elnök Úr! Ha 2017-ben valaki azt mondja Önnek, írja alá azokat azeredményeket előre, amiket elért 2024-ig a magyar kerékpározás, megteszi?
Sohasem lehetünk teljesen elégedettek, tehát elsőre lehet, hogy nemet mondtam volna. De ha jobban belegondolok mi minden is történt, akkor már elgondolkoznék, igen, talán aláírtam volna. Polony István munkáját folytattam, aki megkezdte a hazai kerékpározás összekovácsolását, a különböző területek egyesítését, összehangolását. Írtunk egy új sportágfejlesztési stratégiát, amelynek mind a négy fő területén meghatározó intézkedések születtek, nagy előrelépéseket tettünk és azt mondhatom, nagy eredményeket is értünk el közösen. Az új sportágfejlesztési stratégia valódi távlatokat nyitott a versenysportnak, az edzőképzésnek, az utánpótlásnevelésnek és a kerékpársport széles társadalmi megismertetésének. A mögöttünk álló időszakban megszületett a magyar kerékpározás történetének első világbajnoki címe és számos világraszóló eredmény az olimpiai 4. helyezéstől a világ- és Európa-bajnoki dobogókon át a Giro d’Italia rózsaszín trikójáig, de a legfontosabb, hogy mind a 10+2 szakág szintet lépett.
Ez a szintlépés szakmai, pénzügyi vagy menedzsment kérdés?
Szerintem minden mindennel összefügg. A jó menedzsment együttműködést teremt, az együttműködés új lehetőségeket, az új lehetőségek több sportolót és több forrást, ami segíti az edzőképzést, az pedig az eredményeket és a sikereket. Ehhez a körhöz minden láncszem és fogaskerék kellett és én egytől-egyik mindenkinek hálás vagyok és köszönöm az elmúlt évek munkáját, legyen az edző, versenyző, sportszakmai vezető, irodai munkatárs, szülő, barát, rokon, sportújságíró, vagy csak szimpla rajongó. Talán a legjobb fokmérője annak, hogy jól és jó irányba tudtunk haladni az, hogy ez kívülről is látszott! Magyarország a kerékpáros sportdiplomácia területén is tiszteletet és elismerést vívott ki magának és megmutatta, hogy képes nagy nemzetközi kerékpáros sportesemények kiváló szervezésére és lebonyolítására. Ilyen volt a Giro’d Italia Nagy Rajtja, a Teremkerékpáros Európa-bajnokság, a FISE rendezvénysorozat, számos UCI Ifjúsági Világkupa, a V4 Kerékpárversenyek és nem utolsó sorban a Tour de Hongrie, amely mára Európa egyik legszínvonalasabb és legfontosabb országúti versenyévé lépett elő.
Térjünk vissza egy-egy mondat erejéig a stratégiára. Azt mondta meghatározó intézkedések születtek. Mik ezek?
Rendkívül fontos volt a versenyrendszer és versenyzési lehetőségek körénekbővítése. Ebben a kérdésben talán a legbüszkébb az új szakágak alapítása mellett arra vagyok, hogy ismét van hazánkban kontinentális országúti sor, az Epronex Cycling, amely célállomás és ugródeszka a fiatal tehetségeknek. Azóta pedig létrejött a Karcag Cycling és az MBH Cycling is, amik szintén a jövő nagy csapatai lehetnek. A második pillér a személyi feltételek javítása és folyamatos fejlesztése volt. A közép- és felsőfokú edző- és versenybíró képzések, a szakágak és a klubok részvételével tartott stratégiai tanácskozások mellett különösen büszke vagyok a műhelytámogatási rendszer (újra) elindítására, aminek keretében az edzők munkáját rendszeres bérkiegészítő javadalmazással tudtuk és tudjuk elismerni, stabilizálni. Célul tűztük ki ezen kívül a kerékpársport infrastruktúrájának folyamatos fejlesztését. A kerékpárok, wattmérők, görgők, buszok, versenyrendezési eszközpark, a válogatottak formaruhája mellett, amire különösen büszke vagyok: a Debreceni VeloPark, amely meggyőződésem szerint modell-értékű tehetséggondozó bázis és egyben versenyhelyszín. Végül vállaltuk a Szövetség működésének és kommunikációjának folyamatos fejlesztését. A szervezeti, jogi, pénzügyi konszolidació, az adósságállomány rendezése mellett, amire különösen büszke vagyok: az a bizalomépítési munka, amelynek eredményeként a Magyar Kerékpáros Szövetség ma a magyar sportélet megbecsült, elismert tagja.
Beszéltünk az eredményekről. Van olyan, amelyben hiányérzete van? Ami nem sikerült vagy sikerülhetett volna jobban?
Nem a kerékpározás világából jöttem, vagyis sok türelem kellett hozzám az elején azoknak a szakembereknek, akik évtizedek óta szerves részei a sportágnak. Nagyon igyekeztem megérteni mindent és mindenkit és jól átlátni a folyamatokat. Biztos vagyok benne, hogy sokmindent csinálhattam volna jobban is, de még azok a területek is, ahol talán kevésbé volt látványos a fejlődés vagy érzünk hiányosságokat, a jó irányba indultak el. Nagyon örülök neki például, hogy a BMX Freestyle olimpiai szakág lett, szervezett formát öltöttünk a felkészülésben és a válogatott versenyeztetésében és remélem, hogy a hamarosan megszületnek az első olimpiai, világ- vagy Európa-bajnoki érmek is. Ha az utánpótlásnevelést nézzük, ott mindig van hová fejlődni, de ez az összes sportágra igaz lehet. Az jó visszajelzés és jó alap lehet, hogy majdnem a duplájára nőtt a Szövetség tagsága, új csapatok és új szakágak alakultak. Jelen pillanatban kétségtelen, hogy az országúti kerékpározás a legnépszerűbb, de ez egy természetes folyamat, a szakágak életciklusa és népszerűsége váltakozik. Jó hír azonban, hogy országútra a kisebbeknek nincs direkt belépési lehetőségük, kerékpározásban csak az MTB XCO és a Cyclo-crosson keresztül vezet oda út. Ezért még a mai napig is kiemelt fontossága van a Mountain-bikenak és jó látni, hogy legutóbb a csömöri MK fordulón 144 utánpótláskorú versenyző állt rajthoz.
Milyen reményekkel adja át a stafétát és mit fog csinálni a jövőben?
Azt hiszem, hogy nem egy félkész, instabil szervezetet, hanem egy megmunkált, erős és széles összefogáson alapuló Szövetséget tudok átadni Schneller Domonkosnak, aki képes az élre állva még nagyobb fokozatra kapcsolni. Ha ugyanilyen összetartással dolgozunk tovább, akkor a magyar kerékpározás feltörekvő sportágból, sikersportággá válik. Én a magam részéről szeretném folytatni a kerékpáros turizmusban megkezdett munkámat és száz százalékban arra koncentrálni, hogy a BalatonBike365 projekt keretében kiépített, az országban és talán a térségben is egyedülálló, balatoni túrakerékpáros paradicsomot egy magasabb, értékteremtő polcra helyezzük, amely már nem csupán a bringásoknak, de a teljes hazai és külföldi turizmusnak is szól. A négy évszakos Balaton VisitBalaton365 néven kitörési pont lehet a turisztikai országmárka szempontjából is és csodálatos tájaival, kijelölt kerékpáros útvonalaival és minőségi infrastruktúrájával vissza is tud majd adni valamit a kerékpársportnak akár edzési, akár versenyszervezési lehetőségekről beszéljünk. A hazai kerékpáros közösség része szeretnék maradni, hiszen mindannyian tudjuk: ha egyszer beleszeretsz ebbe a sportágba, az a szerelem örök marad.
Magyar Kerékpáros Szövetség
