Ünnepélyes keretek között búcsúzott a Puskás Ferenc Stadion, korábbi nevén a Népstadion, amelynek újjáépítés előtti bontása a közeljövőben kezdődik.
A Viszlát, stadion! elnevezésű rendezvény a Puskás-stadion utolsó hivatalos eseménye volt, a program délután óvodások meccsével kezdődött, majd megmérkőzött egymással az ügyvédek és az orvosok, illetve a borászok és az írók válogatottja. A futball és a kultúra szoros kapcsolatát az egykori színész-újságíró rangadó (SZÚR) felelevenítésével jelezték a szervezők, a színészek műsort is adtak a helyszínen. Külön megemlékeztek a magyar férfi kosárlabda-válogatott 1955-ös, népstadionbeli Európa-bajnoki győzelméről, illetve az atléták korábbi sikereiről.
A régen rendszeresen hetven-nyolcvanezer néző előtt megrendezett fővárosi kettős rangadók klubjai is összemérik az erejüket, ezúttal öregfiúk csapatokkal képviseltetve magukat, ugyanabban a párosításban, amelyben az utolsó dupla derbit játszották 1987. május 2-án: az Újpest a Honvéddal, a Ferencváros a Vasassal játszott. A közönség ezúttal a klubok öregfiúk-együtteseit láthatja. A programot a parlamenti válogatott és az olimpikonok találkozója zárja. A VIP-teremben sporteseményekről, társadalmi- és kulturális rendezvényekről vetítettek fotókat, a Toronyépület aulájában elhelyezett vitrinben pedig sportszereket, ereklyéket állítottak ki.
A Puskás Stadiont – mint az köztudott – hivatalosan 1953. augusztus 20-án avatták, már jóval korábban játszottak benne futballmmérkőzést. Május 6-án a Grosics (Gellér, 46.) – Buzánszky, Börzsey, Lantos – Bozsik (Bányai, 61.), Kovács I – Budai II (Sándor, 46.), Kocsis (Palotás, 46.), Hidegkuti, Puskás, Czibor összeállítású tizenegy a korábbi válogatott játékosból lett játékvezető, Harangozó Sándor bíráskodása mellett 11:1-re verte az NB II Közép csoportjának bajnokát, a Szikra Gázművek csapatát. A korabeli sajtóbeszámoló szerint titokban akarták tartani a találkozót, kerültek minden propagandát, ám mégis híre ment a környéken, hogy labdarúgó-mérkőzést játszanak az új Népstadionban. A mérkőzés végére már szépszámú közönség gyűlt össze a lelátókon, illetve a pálya mellett. Az új arénában az első gólt a 6. percben Kocsis Sándor lőtte. A további tíz gólt Hidegkuti (4), Puskás (3), Palotás (2) és Czibor szerezte. Az ellenfél szépítő gólját Mohácsi lőtte.
A hivatalos megnyitót egésznapos sportünnep kísérte – régi álom vált valóra. Noha már a két világháború között felvetődött egy nagy, legalább hatvanezres stadion építése, 1948-ban kezdték csak építeni az akkor még Centenáris Stadionnak tervezett Népstadiont. A Gazdasági Főtanács május 20-án hozott határozatot az építésről, majd július 13-án Tildy Zoltán, a már csak néhány napig hivatalban lévő köztársasági elnök és Hegyi Gyula államtitkár az Országos Sporthivatal elnöke megtették az első kapavágást. A következő években – a londoni olimpia magyar sikerein is felbúzdulva – ezrek vállaltak önkéntes munkát az új stadion építésén.
Az öt év alatt elkészült az ifjabb Dávid Károly tervei alapján felépített arénát 1953. augusztus 20-án avatták. (Előtte három nappal főpróbát tartottak.) A megnyitó felelőse Tabák Endre sportpolitikus, újságíró volt. Az ünnepi program fénypontja a Bp. Honvéd–Szpartak Moszkva mérkőzés volt délután fél öttől, de előtte reggel kilenctől 2100 sportoló részvételével megtartott díszfelvonulás, Hegyi Gyula megnyitó beszéde, majd óriási zárókép tartotta izgalomban a 78 ezer nézőt. A magyar zászlót a stadionban Csermák József, az olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel, majd összesen tízezer fiatal részvételével tartottak különböző tornabemutatókat. Délután magyar–norvég atlétikai viadalt rendeztek, annak egyik leginkább várt számát, az 5000 métere síkfutást „eltolták” a futballderbi szünetére. Megszületett a Népstadion első csúcsa: Jeszenszky László állította fel a 3000 méteres akadályfutásban. (A Honvéd és a Szpartak találkozója után még női kézilabdameccset és tornabemutatót is terveztek. Záróattrakcióként a már erős szürkületben 12 ezer galambot egyszerre röptettek az égnek.)
A főműsort jelentő labdarúgó-mérkőzést (elsősorban Bozsik József nagyszerű játékának köszönhetően) a magyar bajnokcsapat, a Bp. Honvéd nyerte meg. Ugyan a Szpartak vezetést szerzett, de a jobbfedezet, aki a fehér hollónál is ritkábban szerzett egy mérkőzésen két gólt, fordított. Nyikita Szimonjan egyenlítő gólja percekre beárnyékolta a kedélyeket, de aztán jött Kocka, azaz Kocsis Sándor, s azt tette, amit akkoriban senki sem tudott nála jobban a világon. A kapuba bólintotta a jobbról érkező labdát. A fiúk örültek a győzelemnek s természetesen lenyűgözve nyilatkoztak a valóban pazar arénáról. A legpraktikusabban Bányai Nándor fogalmazott: „Kifogtalan a gyep, a játéktér talaja. Még elesni is érdemes rajta, nem fáj úgy, mint más pályákon.”
Az utolsó, a 2014 nyáreleji, kazahok elleni mérkőzéssel bezárólag 192 hivatalos A-válogatott mérkőzést játszott ott a magyar csapat, rengeteg emlékezetes 90 percet produkált. Az 1953-as, svédek elleni 2:2 jelentette a premiert, az 1954-es, angolok elleni 7:1 hozta itt az első győzelmet. 1956 tavaszán, a csehszlovákok elleni meccsen szakadt meg a hazai veretlenség, itt játszották 1955-ben a 100. magyar–osztrákot. Itt volt 101. alkalommal (akkor még úgy számolták, hogy századszor) válogatott a rekorder, Bozsik József. Itt ünnepelték Albert Flóriánt, mint aranylabdást, 1968-ban. Itt harcolta ki a vb-részvételt már a hazai győzelemmel, a bolíviai visszavágótól függetlenül a magyar csapat hosszú szünet után, 1977-ben, itt tért vissza negyedszázad után Puskás Ferenc a magyar pályákra 1981-ben. A „Stadionban” győzte le Mezey György válogatottja telt ház előtt 3-0-ra a brazilokat, ezen a gyepen mutatkozott be hazája válogatottjában a kétezres évek eddig legtöbbet ünnepelt játékosa, Lionel Messi. Nem utolsósorban: itt nyert aztán, 2007-ben, az aktuális világbajnok, az olasz válogatott ellen Várhidi Péter együttese.
