Puskás-Suzuki-kupa: A Real Madrid nyerte a döntőt, negyedik lett a Puskás Akadémia – eredmények

Döntő, Real Madrid–Dinamo Kijev

Egy négyszeres győztes, illetve egy „elsőbálozó” feszült egymásnak Real Madrid, illetve Dinamo Kijev személyében a XV. Puskás–Suzuki-kupa döntőjében, amelynek első tíz percében nagy tempójú, ám a kapukra nem túl veszélyes mezőnyjáték folyt. A királyi gárda előző találkozói hoz képest feltűnő volt, hogy az ukránok kezdetben lényegesen többet birtokolták a labdát, mint az eddigi riválisok, ám ez sem akadályozta meg a spanyolokat abban, hogy még az ivószünet előtt megszerezzék a vezetést: a 14. percben a kijevi térfél közepén José Baixauli adott remek labdát a torna legjobb játékosa címre alighanem eséllyel pályázó Pol Fortunynak, aki néhány lépés után tizennégy méterről, jobbal bevette Jurij Avramenko kapuját (1–0). A kasztíliaiak játékmestere kisvártatva megduplázhatta volna az előnyt, illetve góljai számát, de megpattanó lövését ezúttal védeni tudta az ukrán hálóőr. Babacar Diocouét azonban már nem, igaz, ahhoz, hogy a Real hetese közvetlen közelről a kapuba vágja a labdát, kellett Jacobo Ramón lövése, amely a 25. percben a kapusról pattant a szélső elé (2–0). Hamarosan jött a harmadik is: egy perccel a félidő vége előtt Álvaro Hernández adott zseniális passzt a balösszekötő helyén érkező Joan Mascarónak, a balszélső pedig egy higgadt gurítással zárta le az első játékrész lényegi részét (3–0).

A Rael háromgólos előnyben akár kényelmesen is futballozhatott volna, ám a spanyolok továbbra is domináltak, s noha a kijeviek többször feltűntek a kapujuk előtt, gyakorlatilag játszi könnyedséggel állták útját a kék mezesek támadásainak, ellentámadásaikban pedig mindig ott volt a gólveszély. Az 50. percben egy gyönyörű kényszerítős kombináció után Pol Fortuny megszerezte a második gólját (4–0), és elégedetten mehetett pihenőre, a katalán származású fiút ugyanis edzője egyből le is kapta a pályáról. A játékmester távozása azonban már nem osztott, nem szorzott, a habfehérek kényelmesen tartották tetemes fórjukat – az ökölvívásban az ilyen meccseken hirdetnek idő előtt döntő fölénnyel győzelmet –, és százszázalékos teljesítménnyel, kapott gól nélkül, teljesen megérdemelten nyerték meg a XV. Puskás–Suzuki-kupát.

3. helyért, Puskás Akadémia–CR Flamengo

A pfla.hu beszámolója szerint nem sokáig maradt érintetlen Pécsi Ármin hálója a Flamengo elleni bronzmeccsen: az 5. perc legvégén Adriel ugratta Jonathant a leshatáron, aki szokása szerint higgadtan passzolt a kapuba (0–1). A brazil csapat a gól után is támadásban maradt, a piros-fekete mezesek nagyon meg akarták mutatni, hogy mindössze kisiklás volt a Sporting elleni vereség, amelynek köszönhetően nem jutottak be a fináléba. A 12. percben Pécsi bravúrjára volt szükség, hogy ne nőjön a hátrány, a Puskás kapusa szépen szedte ki a jobb alsóból Adriel takarásból érkező, ravasz, ráadásul megpattanó lövését. Tizenkét minutummal később már ő sem tehetett semmit: egy mutatós jobb oldali brazil akció végén középen Daniel maradt őrizetlenül, és ha már így történt, a tizenhatos vonaláról hatalmas gólt ragasztott a jobb felsőbe (0–2).

A kétgólos előny tudatában a dél-amerikai együttes kissé visszább húzódott, de már a második félidő első perceiben látszott, hogy felépített támadásaikhoz hasonlóan kontráik is életveszélyesek lesznek. A 36. percben például Jonathan szerezhette volna meg második gólját, s ezzel feltehetően a gólkirályi címet, ám hiába ugrott ki egyedül középen, Pécsi is résen volt, és szenzációs reflexmozdulattal, lábbal védett. A 44. percben a PFLA is megvillantunk: egy balról középre passzolt labdát Jacsó Dávid tűzött rá tizennyolc méterről, a léc alá tartó labdát Joao Lucas paskolta szögletre. Az 50. percben jött az újabb Flamengo-gól: a piros-feketék egy háromszögeléssel kerültek helyzetbe, a lövést Pécsi hatalmas bravúrral még védeni tudta, a kipattanóra azonban hárman is érkeztek, végül a kupacból Felipe Lima kotorta a kapunkba a játékszert (0–3). Hat perccel később Pécsinek ismét szüksége volt legjobb tudására, amikor a csereként beállt Caludio Thalis lépett ki középen – Ármin remek ütemben kifutva blokkolta a lövést. A hátralévő időben már nem jegyezhettünk fel jelentősebb eseményt – sikerével az egyszeres győztes Flamengo másodszor nyert bronzot a PSK-n.

5. helyért, Panathinaikosz–Budapest Honvéd-MFA

Nem kellett sokat várni az első említésre méltó eseményre az ötödödik helyért vívott találkozón: 3. percben jártunk, amikor jobb oldali, keresztbe passzolt Honvéd-szabadrúgás „épségben” jutott el Szűcs Tamáshoz, a kispestiek csapatkapitánya tolt egyet a labdán, és tizennyolc méterről jobbal irdatlan erejű bombát küldött a bal felső sarokba (0–1). Az első félidei látványosságok sora ezzel véget is ért, a játékrész végét jelző sípszóig hátralévő időben céltalan felívelések, bántóan rossz passzok, öncélú, a védőfalban elhaló labdacipelések jellemezték mindkét csapat játékát.

A nézők legnagyobb sajnálatára a második félidő elején sem sorjáztak az események, ám ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy pontrúgás hozta meg a gólt: a 40. percben egy jobb oldali görög szöglet találta meg Dimitriosz Picotisz fejét, a hellén cséká az ötösről Tóth Bertold kapujának bal oldalába bólintott (1–1) – kezdődhetett minden elölről. A hajrában a mezőnyben továbbra is nagy csata dúlt, de úgy az utolsó tíz perc, mint az egész találkozó színvonalát jól jellemzi, hogy kapuralövéssel csak elvétve próbálkoztak a csapatok. A döntés mégis megszületett, mégpedig a rendes játékidő utolsó percében: a csereként beállt Odisszeasz Lazari balról cselezte be magát a Honvéd tizenhatosára, és cimbalomszögből kilőtte a hosszú sarkot (2–1) – a Pana végzett az ötödik helyen – írja a pfla.hu.

7. helyért, FC DAC 1904–Sporting CP

Ivanildo Da Silva Mendes rövid felső sarkot célzó – a landa végül elsuhant a pipa fölött – jobb oldali szabadrúgásával indult, és egy nagy Rodrigo Viola-helyzettel indult a felvidéki és a portugál csapat csatája – az elmeséltekből is kiderül, hogy az ibériai együttes kezdte erőteljesebben a XV. Puskás–Suzuki-kupa hetedik helyéért vívott mérkőzést. A dunaszerdahelyiek a pozíció mellett önbecsülésükért is futballoztak, hiszen a mezőnyből egyedül nekik nem sikerült pontot szerezniük eddig a tornán, a luzitánok a Flamengo 2–0-s legyőzése alkalmával már megérezték a siker ízét. Ettől a céljuktól távolabb kerültek a 22. percben, amikor elalvó védőik között a lisszaboni Adair Kandala lépett ki egy labdával középen, és Mészáros Erik kapus mellett hidegvérrel gurított a kapuba (0–1). Öt perccel később ismét az angolai származású csatár került helyzetbe, de egy pontos bal oldali centerezésből a kapu mellé bólintott.

A második félidő első tíz percében gyakorlatilag semmi nem történt a pályán, az unalmat a dunaszerdahelyi Nino Ziga törte meg, aki a negyvenedik perc körül először egy távoli kísérlettel, majd egy ziccer kihagyásával vétette észre magát. Kicsivel később a portugálok kerültek nagy helyzetbe, ám a felvidékieknek sikerült a gólvonalról tisztázniuk. A 46. percben azonban már nem volt pardon: Sergio De Matos indult meg a bal oldalon, mintegy huszonöt méterről rátűzte a labdát, amely a vetődő Mészáros kezei között vágódott a hálóba (0–2). A Sporting nem sokkal később a harmadikat is megszerezhette volna, ugyancsak De Matos révén, aki középen kilépve lőtt centikkel a felső léc fölé. Maradt tehát a teljesen megérdemelt 2–0-s portugál siker, így a hetedik a lisszaboni gárda, a nyolcadik a csallóközi egylet lett – olvasható a pfla.hu összefoglalójában.