Magyar és osztrák bajnoki, egyben Közép-Európai Zóna Trófea futamnak adott otthont július utolsó hétvégéjén a nyirádi aréna. A részben nemzetközi esemény az Európa-bajnokság után a legkiemeltebb eseménye a versenynaptárnak.
A hétvégét a teljesen szélsőséges időjárási viszonyok jellemezték. Míg szombaton fullasztó hőségben kényszerültek rajthoz állni a versenyzők, vasárnap reggelre enyhült a hetek óta tartó kíméletlen klíma, és a nyolc órás szabadedzésig égi áldás is áztatta a pályát.
A versenyre benevezett közel kilencven pilóta nyolc különböző kategórián osztozott egymással, az amatőrök húszfős társasága pedig külön csoportot alkotott.
A mindössze egy órán át tartó vasárnap reggeli esőzés nem kevés borsot tört egyesek orra alá, a legfontosabb pillanatokra, a finálékra azonban már száraz papucsokat húzhattak az előfutamok leggyorsabbjai. A magyar másodosztály (Divízió 9) C döntőjét rendezték meg elsőként, amelyet Szelei Bálint könnyedén megnyert, kvalifikálva magát ezzel a B döntő utolsó rajtkockájába. A B fináléban Csendes Zsolt harcolta ki magának – viszonylag sima csatában – az A döntőben való indulás jogát, ahol a bronzérmet is megszerezte. A Divízió 9 végső összecsapásában még Tomor István vette az első kanyart, ám Ilosvay Péter könnyűszerrel megelőzte, és a Joker körét is remek taktikával tette meg, így megérdemelten vehette át a győztesnek járó aranykoszorút a leintés végén.
A Divízió 4 számtalan osztrák versenyzője közül mégis a két magyar induló okozta a legnagyobb „felfordulást” az A döntő során. Kétségkívül Tóth Mihály és Hajdú András csatája kápráztatta el a nézőket. A mazdás Hajdú András rendkívül jól helyezkedett a rajt utáni szokásos lökdösődésnél, előnyét pedig olyan magasra tornászta fel, hogy a Joker körről visszatérve is meg tudta őrizni első helyezését. A feketeleves azonban még csak ezután következett. Hajdú, apróbb kihagyásának következtében megpördült a pályán, és eltorlaszolta az utat az őt üldöző Jürgen Weiss előtt. Mindez Tóth Mihály malmára hajtotta a vizet, aki ezzel – nevető harmadikként – felkúszott a vezető pozícióba. Pünkösdi királyságnak bizonyultak azonban győzelmi esélyei, Weiss gyorsan visszavette a vezetést. A sportágban rejlő feszültség, indulat és drámaiság legjobb példája Tóth és Hajdú esete, akik a legutolsó körben a célegyenes előtti kanyarban ütköztek. Viaskodásuk eredménye egy hosszú felügyelői testületi ülés, Hajdú András kizárása, jelentős anyagi kár, valamint fagyos hangulat a két versenyző között. A nézők természetesen mindezt máshogy látták a lelátókról, ők a hétvége legizgalmasabb döntőjeként aposztrofálták a Divízió 4-esek A döntőjét.
A Divízió 5 kategória óriási taktikai és fej-fej melletti harcot hozott. Bánkuti „Junior” Gábor korai rajtja miatt ugyan visszaintették a futamot, pár percen belül azonban már a lóerőké volt a főszerep. A rajtnál Furkó László volt a legszemfülesebb, ám Bánkutit sehogy sem tudta lerázni magáról. Junior jó taktikával a megfelelő pillanatban ment ki a Joker körre, így két körrel a leintés előtt már első volt, Furkó botlását követően pedig tovább gyarapíthatta előnyét, és megnyerte a kategóriáját.
A Divízió 2-ben az EB futamok állandó szereplője Roman Castoral dominanciája nem volt meglepetés. A pilóta – szó szerint – fél kézzel verte meg az egész mezőnyt, hisz legfőbb ismérve, hogy egy kezével veszi még a legveszélyesebb kanyarokat is, míg másik keze állandóan a kéziféken pihen: „Arra az esetre, ha baj van” – mondta a nyirádi EB futam Divízió 2-es győztese.
A Divízió 1A-ban Petr Bilek és Zdenek Cermak párharcából ezúttal Bilek került ki győztesen, miután Cermák a Joker körében hibázott és belegabalyodott a gumifalba.
A királykategória A döntőjében négy magyarért is szurkolhattunk a legjobb eredményt azonban ismételten Harsányi Zoltán érte el, aki a harmadik helyezettnek járó kupát vehette át a két cseh Marek és Viborny mögött. Révész Bálint a negyedik lett, míg Simon Zoltán és Kiss László a hetedik és nyolcadik helyezéseket szerezték meg.
Tóth Mihály
Vezettem is a döntőben, de osztrák versenyzőtársam kiforgatott egy balkanyarban a célegyenes előtt százötven méterre, ketten is eljöttek mellettem, így visszaestem a harmadik helyre, ráadásul még Hajdú András is ütközött velem húsz méterrel a leintés előtt. Komoly haragról természetesen szó sincs, viszont láttam már jópár roncsderbi versenyt, ahol közel sincs ennyi ütközés, mint a rallycrossban, ezért kicsit dühítő, hogy ahol rendes, komoly emberek, üzletemberek versenyeznek, ott ennyire hagyják elszabadulni az indulatokat nem kímélve sem embert sem az autó technikáját. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy a nézőknek a sok ütközés és „vér” jelenti az izgalmakat, de egy versenyző a pénztárcájára is kénytelen gondolni a számtalan karambol után. Bármilyen döntést hoz a Felügyelő Testület a Zóna bajnokságot még így is vezetem pár ponttal, és az év végén bajnokként szeretnék visszavonulni a versenyzéstől.
Harsányi Zoltán
Elégedett vagyok a hétvégi teljesítményemmel, az a két ember előzött meg, akik az EB sorozatban az A és B döntők állandó résztvevői. Kicsit harcolhattam volna jobban is velük, viszont a kézifékem rögzítő retesze beugrott a helyére – ami még soha nem fordult elő velem – és verseny közben, térddel kormányozva ki kellett oldanom, úgyhogy emiatt veszítettem jónéhány értékes másodpercet.
Bánkuti „Junior” Gábor
Ennél jobban nem is sikerülhetett volna ez a nyirádi hétvége. Az éjszakai eső segített abban, hogy még jobb időket érjek el a pályán. Az időmérőkön első lettem, az előfutamokon pedig gond nélkül bekerültem a döntőbe, ahol szinte öt azonos autó küzdött meg egymással. Sokat segített, hogy jó időben jöttem ki a Joker körre és aztán szinte hiba nélkül hoztam be a kocsit az első helyre.
