Ötvenkettedik alkalommal tolták félre salátáikat és sajttáljaikat a francia rallybajnokság és historic kupa résztvevői, hogy újra rajthoz állhassanak az idei Rallye Le Touquet futamán.
Majdnem kétszázan határozták el, hogy Asterix-et és Obelix-et megszégyenítő bátorsággal fogják szétszaggatni az aszfaltot, s mindezt varázsital nélkül.
A rajtlistát böngészve némi aggodalomra adott okot, hogy egy pár WRC és S2000 autó mellett egy kisebb gall falu teljes lakossága indult elsőkerekes Citroennel, Renault-val és Peugeot-val. Mi mással is mennének, elvégre Franciaországban vagyunk, vagy nem? Nos, ennek ellenére azért nagy reményekkel néztünk a futam elé, hiszen innen származik Loeb és Ogier is, ami mindenképpen bizakodásra adott okot.
Megérkeztünk a kiszemelt gyors helyszínére Bourthes-be, ami körülbelül úgy nézett ki, mint Borsodbóta, csak kevesebb házzal és dombbal. Nyoma sem volt a francia építészet mívességének és az egyetlen aprócska boltjában – ami a kocsma mellett volt – nem túl gazdag kínálat nyűgözte le az oda betévedőt.
Pár péksüteménnyel gazdagabban elindultunk keresni egy jobbféle kanyart, ahol a gall vizézek majd nem bírják megzabolázni a paripáikat, de a szűk kis utcácskákban szinte sehová sem lehetett beállni. Keskeny, poros egyenesben jártunk, amikor néhány autót ráengedtek a pályára ismeretlen célból.
Bozótba ugrándozva haladtunk tovább, de a rendezőket mindez egyáltalán nem érdekelte. 15 perc séta és bujkálás után odaértünk egy derékszöghöz, melynek a belső ívére még egy emberes szalmabálát is odagurítottak. Igen jónak tűnt! Vágni nem lehet: vagy kézifék, vagy röhögés! Elhelyezkedtünk és pár perc múlva el is rajtoltak az előfutók, majd a mezőny.
Elsőként egy Impreza WRC érkezett és olyan szépen fordult el, hogy nagyon belelkesültünk. Végigrajzolta az ívet, kicsit lelógott, majd iszonyatos gyorsulást produkált az előttünk levő lejtőn, mindezt pokoli hangokkal fűszerezve.
Ezután az előző napi sorrendet követve jöttek WRC-k és S2000 autók vegyesen. Egész jól elboldogultak a szürke csíkon, volt aki a stopperrel küzdött, volt aki a kormánykerékkel. Közöttük volt Freddy Loix is, akin látszott a sok-sok évi tapasztalat: igaz, hogy nem látványosan, de hihetetlenül gyorsan vette a kanyart. Nem kereste az ívet, nem csúszkált össze-vissza, nem esett vissza a fordulat.
Na, ezt nem lehetett elmondani az ezt követő indulókról! A mezőny nagy részét alkotó R és N kategóriás verdák legtöbbjében olyan pilóta ült, hogy komoly kihívást jelentett nekik az autó, a pálya és egyáltalán ami ezzel a sporttal jár. Hihetetlen technikákat felvonultatva három-négy ívben teljesítették ezt az egy kanyart és teljesen úgy tűnt, mintha nem is navigátor ülne mellettük, hanem oktató.
Akaratlanul is felrémlett bennem egy vízió: elképzeltem egy nálunk RTE-ben induló pilótát, aki VFTS-sel súlyos másodperceket ajándékoz a francia első osztály tagjainak, akik értetlenül állnak a történtek előtt azt suttogva: "Ő Jobbágypetix Gallfalvából, Asterix unokaöccse! Könnyű neki beleesett varázsitalba…."
A tréfát félretéve azért akadt egy-két járgány, ami egész jól fordult, de azt a kanyart jobban is lehetett volna abszolválni. Tovább rontotta a verseny nívóját, hogy a pénteki napon több jobb autó is búcsúzott a küzdelmektől.
Igazi felüdülést jelentett az első historic autó megjelenése, bár a várt izgalmak itt is elmaradtak. Hátsókerékhajtás ide, hátsókerékhajtás oda, úgy néz ki, hogy a régi autókat itt sem akarják a karosszériáshoz vontatni verseny után, mert igen "óvatosba" adták elő. Láthattunk 911-eseket, egy öreg Mercit és BMW-t, Renault Alpine-t, Lancia Fulvia-t, Opel Kadettet és egy Renault 12-est, ami Magyarországon Dacia 1300 néven futott!
Visszatérve a Kadetthez. Az egyetlen versenyző volt, aki úgy vette a kanyart, hogy már keresztben esett ki belőle! Hallottuk, hogy jön, vártuk, hogy mi lesz és akkor kibukkant a kerítés mögül egy kék járgány koppon kitekert kormánnyal, tőgázon és olyat rajzolt az aszfaltra, hogy meghűlt bennünk a vér! Nagyon durva volt, hát még amit a nézők műveltek!
Otthon ilyenkor elszabadul a pokol, mindenki tombol, üvölt, zászlót lenget, vagy epilepsziás rohamot kap, itt meg olyanok voltak az emberek, mintha a reggeli kávéért állnának sorba. Nem baj, túltettük magunkat rajta – úgy látszik a franciák mégsem annyira temperamentumos népek, mint ahogyan azt hittük….
A gyors zárásaként jött az igazi unikum: egy Saab 96-os! Aki látott már ilyet, az biztos nem fogja elfelejteni. A hatvanas évekből idegördült műemlék eredetileg 850 köbcentis kétütemű motorral, 35 lóerővel rendelkezett, ami több mint 25 másodperc alatt repítette 100-ra!
Képzeljük el ennek a rally változatát! Wartburg hanggal érkezett, olyan virsligumikon, hogy a kanyar közepén azt hittük fel fog borulni. Dobhártyagyilkos rikácsolással repesztett el mellettünk és bordó színével úgy nézett ki, mint egy nagyra nőtt bogár, aki nem igazán tud felszállni, de legalább mindent megtesz érte.
es most jön az a mondat, amit egy rallyrajongó nem szívesen ír le: a második gyorsot már nem vártuk meg….
Nem azért, mert későre járt, nem azért mert ment a buszunk, hanem mert elég volt. Akárhogyan is összegzem a látottakat, jobban jártunk volna egy jó kis RTE futammal, vagy BAZ Rallysprinttel. Hiába vártuk a gall virtust, azt csak egy-két pilóta hozta magával. Bár a verseny így sem volt rossz, de el tudtunk volna képzeni jobbat is. Áve Cézár!
