A katari csapatezüst után Milánóban folytatja Vk-menetelését a magyar párbajtőr-válogatott. Rédli András reméli, Olaszországban nem csupán csapatban, de egyéniben is sikerül jó eredménnyel kirukkolnia.

Elégedett voltál a katari produkcióval?

Kicsit húztam a számat, mert sajnos az egyéni nem sikerült. Nem ment úgy a vívás, ahogyan szerettem volna. A csapat ezüstje azért sok mindent feledtetett. A világranglista első két helyezettje vívott, jó kis döntő volt, csak a világbajnokság után megint mi húztuk a rövidebbet. A verseny alapján Imre Gézát kell kiemelnem, most ő vitte a hátán a társaságot.

Milánóban javítasz?

Szeretnék. Sőt, kell. Ugyanolyan rendszerű verseny lesz, mint a katari lesz, egyéniben mindenképpen menetelnem kell, mert szükségem van a világranglista-pontokra. Csapatban meg kedvező a helyzet, tavaly ugyanitt csak ötödikek lettünk, most egy döntő sokat dobna a pontszámunkon.

Mi kell ahhoz, hogy megverjétek a franciákat?

Összetett dolog ez. Az idősebbeknél, Boczkó Gábornál és Imre Gézánál valahol már hit kérdése is, nálunk, fiataloknál, Somfai Petinél és nálam pedig még a technikán múlik ez-az. Géza mondta a hétvégén, hogy úgy huszonnyolcadszor hallgatták a Marseilles-t… Minden nagy tornán a franciák az útjukba álltak. Mi ketten még csak kétszer vívtunk velük, kétszer vesztettünk, de hiszünk benne, hogy fordul a kocka. Ahhoz, hogy megverjük őket, a csapatba kerülő három emberből kettőnek jól, egynek pedig közepesen kell vívnia. Akkor nem tudnak velünk mit kezdeni. Nehéz, de nincs más választásunk.

Két viadal között mire marad idő?

Nem sokra. Hétfőn délután szálltunk le, kedd reggel már keretedzés volt, és ez így megy a csütörtöki indulásig. Az iskolával állok kicsit hadilábon, vizsgaidőszak van, csak nehéz bejutnom, így pár tárgyból biztosan lesz egy kis csúszásom.

Mennyire befolyásol, hogy vidéki klubban, Tapolcán vívsz, viszont mostanában minden Budapesten zajlik?

Szerencsére van lakásom Óbudán, és a válogatott együtt gyakorol. Kedden, szerdán és csütörtökön együtt edzünk, a mesterem pedig Udvarhelyi Gábor, aki az MTK-ban dolgozik, így nem kell sokat utaznom. Igazából a klubhoz, a városhoz és a vezetőkhöz való kötődés miatt vagyok a Tapolca versenyzője, és persze azért is, mert az ottaniak látnak bennem fantáziát. Oda szállítom az eredményeket, de a tényleges munka dandárját a fővárosban végzem.