Rejtő Ildikó olimpiai bajnok vívó, a Nemzet Sportolója, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjával beszélgettünk egy rendezvény keretein belül múltról és jelenről.
A 79 éves korábbi tőröző 1958-ban magyar bajnok lett, majd… „egy ével később, a budapesti világbajnokságon megnyertük a csapatversenyt” – tette hozzá Rejtő Ildikó.
Ami ezután következett Ildikó életében, az már spottörténelem: a csúcspont 1964-ben a két – egyéni és csapat – tokiói olimpiai arany volt. A szikár statisztikai adatok mindennél többet mondanak: összesen 2-2 arany és bronz, 3 ezüst az összesen 5 ötkarikás játékról, 5 arany, 7 ezüst és 3 bronz a világbajnokságokon.
Ahogyan elmesélte, 1958-ban akár már világbajnok is lehetett volna, de harmadik lett, hiszen az akkori szabály szerint „az egy nemzetbeliek egymás elleni nyitó csörtéjében a hajdani testnevelő tanárom ellen kellett pástra lépni és egyszerűen nem mertem megverni, a nálam tizenhat évvel idősebb Magdát. Kikaptam 4:3-ra. Attól kezdve viszont tegeződtünk” – mesélte kérdésünkre a kétszeres olimpiai bajnok tőröző.
Rejtő Ildikó ma is aktív életet él, rengeteg rendezvényre hívják (és megy is örömmel), imádja otthonát, a növényeit és persze az állatokat. Már alig várja a riói olimpia kezdetét, hogy szurkolhasson a magyar sportolókért.
(Dr. Nagy Endre, fotó: MOB)
