Retro
2015. december 17. csütörtök, 07:52
E borús decemberi napon egy napsütéses augusztusi versenyt idézünk fel, egy F1-es futamot, mely nem is volt igazán F1-es, ahol a legfurcsább rajtszámokat osztották ki, s végül világbajnokot avattak.
Ma száz évvel ezelőtt, 1915. december 17-én látta meg a napvilágot Ludwig Fischer, aki egyetlen világbajnoki versenyhétvégén vett részt, sőt a futamon még csak akkor sem állt rajthoz. Így Retro-rovatunk mai kiadásában nem az elsősorban a német Formula-2-es szériában, illetve felfutó versenyeken sikereket elérő német pilóta karrierjét idézzük fel, hanem néhány szóban említést teszünk arról a bizonyos egyetlen nagydíjról, melynek ő is részese volt – ugyanis több szempontból különleges versenyről beszélünk.
Az 1952-es Német Nagydíj ugyanis, akárcsak a szezon és a következő esztendő összes versenye, a szó szoros értelmében nem is Formula-1-es futam volt, hiszen F2-es szabályok szerint rendezték e két világbajnokságot. 1952-ben a mezőny sűrűn változott, rendre megjelentek tagjai közt beugró pilóták, de egy pályán sem olyan sokan, mint a Nürbugringen, ahol a 34 résztvevő közül tizennégyen csak ezen az egy versenyhétvégén vettek részt.
A versenyzők névsorához hasonlóan változatos volt az autók listája is: nyolc konstruktőr tizenkét modellje (s némelyik esetében több különböző altípus) alkotta a mezőnyt, melynek tagjai egyedülálló rajtszámokat viseltek. Az F1 történetében példátlan módon ugyanis a számokat nem 1-estől kezdték kiosztani, hanem 101-től, ezt kapta a világbajnoki éllovas Ascari, majd Farináé lett a 102-es, Taruffié a 103-as, és így tovább.
A „külföldi” versenyzők közül az ausztrál Tony Gaze kapta a legmagasabbat 120-assal, majd ezt követően osztották ki a német pilóták számait: Fritz Reiss 121-esétől egészen Rudolf Krause 136-osáig. Az AFM (ami ezúttal az Alex von Falkenhausen Motorenbaut jelöli) BMW-motoros autójával induló Fischer a 131-es számot kapta, s bár a források szerint 31.-ként kvalifikálta magát a versenyre, végül valami oknál fogva a futamon már nem állt rajthoz.
Névrokona, a svájci Rudi Fischer viszont igen, aki a harmadik helyen zárt, s szezonbéli mindössze második pontszerzésével is megszerezte a világbajnokság negyedik helyét. Ennél persze jóval fontosabb volt, hogy az egyéni világbajnoki cím sorsa is eldőlt, hiszen Alberto Ascari sorozatban negyedik futamgyőzelmét szerezte, s mivel a szabályok értelmében csupán a versenyzők négy legjobb eredménye számított az év végi értékelésben, mindez azt jelentette, hogy Ascari már begyűjtötte az idény során megszerezhető maximális pontmennyiséget, s akármit csinál a hátralévő futamokon, már nem lehet őt letaszítani a trónról.
