Retro
2016. június 14. kedd, 12:03
Minden nagy sikersorozat véget ér egyszer az F1-ben, és általában még azelőtt, hogy az uralkodó csapat elveszítené az előnyét. Ez történt 1992-ben Montrealban, amikor Nigel Mansell nem találta önmagát.
A szezont a Williams jobb formában kezdte, mint korábban bármikor, a végre jó autóba került Mansell pedig a Formula-1 addig látott legmeggyőzőbb szezonkezdetét tette le az asztalra, hiszen az év első öt futamát megnyerte, és a hatodikon, az Ayrton Senna felségterületének számító Monacóban is második lett. Ezt követte a Kanadai Nagydíj, ahol Mansellnek bajnoki pontelőnye miatt nem kellett aggódnia, az ülése miatt azonban kezdhetett, hiszen fény derült rá, hogy a Williams Alain Prosttal folytat tárgyalásokat 1993-ra, aki bajnoki cím ide vagy oda, az ő helyére érkezne.
A brit koncentrációja egész hétvégén nem volt a helyén, és talán ennek is köszönhető, hogy Senna elorozta előle a montreali pole-t, s mint a szezon végén kiderült, csak ez az egy rajtelsőség hiányzott ahhoz, hogy a Williams az év minden időmérőjét behúzza. Mansell a harmadik helyre állhatott fel, miután még csapattársa, Riccardo Patrese is megelőzte.
A rajtnál Senna megtartotta a vezetést, Mansell azonban felugrott mögé és körökön át ott loholt a McLaren nyakában. A brit „oroszlán” végül a 15. körben határozta el magát az előzési kísérlet mellett, ami viszont szörnyen sikerült: elmérte a féktávot, a kavicságyba csúszott, leszakadt az első vezetőszárnya, majd pedig autója a pályán, a célegyenesben fulladt le. Egy körig nem szállt ki, hogy az ismét elhaladó Senna felé jelezhesse nemtetszését, aztán pedig a paddockban is morcosan sétálgatott: a Sennával való csatája miatt szóváltásba került Ron Dennisszel, és a sajtó előtt sem válogatta meg a szavait, amivel szintén nem sikerült újabb jó pontokat szereznie saját csapatánál.
Mansell kicsúszásakor a mögötte érkező Patrese kissé hezitált, ezt kihasználva pedig Gerhard Berger megelőzte őt, és az osztrák hamarosan az élen is találta magát, amikor Senna alatt elektronikai hiba miatt megállt a másik McLaren-Honda. Az élen álló kettősre Martin Brundle kezdett felzárkózni, aki csapattársát, Michael Schumachert tudta szemfüles módon megelőzni egy lekörözés közben, ám hamarosan Patrese és Brundle váltója is megadta magát, így Berger kényelmesen szerezhette meg 7. F1-es győzelmét, a dobogón pedig a McLaren-pilóta mellett Schumacherrel és a kiesésekből profitáló Jean Alesivel ünnepelhetett.
