Retro
2016. május 8. vasárnap, 07:00
Gilles Villeneuve halálának évfordulóján a tragédia körülményeit és utóhatásait idézzük fel: a milliók szemébe könnyet csaló balesetet, melyet az F1 látszólag másnapra megpróbált elfelejteni.
A sokak által minden idők egyik leggyorsabb Formula-1-es pilótájának tartott Gilles Villeneuve karrierjéről korábban itt emlékeztünk meg – most, halálának évfordulóján a végzetes zolderi baleset körülményeit, s a tragédia utóhatásait idézzük fel, a napot, melyen a „kanadai ördög” a halandók közül átköltözött a halhatatlan legendák közé.
Körülbelül tíz perc volt hátra a Belga Nagydíj időmérő edzéséből, amikor a Ferrari kanadai sztárja felrakatta autójára utolsó szett időmérős abroncsát, hogy megpróbálja megdönteni csapattársa, az őt az előző, imolai futamon érzése szerint eláruló Didier Pironi legjobb köridejét. Miután teljesítette gyors körét, nem tudhatta, hogy sikerült-e ledolgoznia bő egytizedes hátrányát, s padlógázon száguldott vissza a bokszutca felé, amire mérnöke, Mauro Forghieri utasította a célegyenesbe lógatott táblán.
Egy bal törést követően érte utol Jochen Mass March-ját, mely a bokszba tartva jóval lassabban ment riválisa autójánál. Hogy elengedje a Ferrarit, mely tempója miatt úgy tűnhetett, mintha gyorskörön lenne, jobbra húzódott az ideális ívről – Villeneuve viszont épp ebben a pillanatban döntött úgy, hogy jobbról megelőzi a lassabb autót. A Ferrari 225 kilométer per óra körüli sebességgel találta el a Marchot, levegőbe emelkedett, átfordult, és orral a földnek csapódott.
Az autó orra belefúródott a puha talajba, a fellépő erőhatás pedig akkora volt, hogy letépte a versenyző sisakját, s kiszakította őt a pilótafülkéből. Villeneuve test keresztülrepült a pályán, s a következő kanyar külső oldalán található kerítésnél terült el élettelenül. Az edzést természetesen azonnal leállították, a segítség pedig gyorsan megérkezett, élén Sid Watkins professzorral. A kanadait kórházba szállították, ahol kiderült, hogy nyaktörése menthetetlen.
Bő hét órával később, helyi idő szerint este 9 óra 12 perckor a St. Raphael Egyetemi Kórházban az orvosok bejelentették Gilles Villeneuve halálát. A Formula-1 elvesztette korának egyik legnépszerűbb és legjobb versenyzőjét, a mezőny sokkos állapotban készült a másnapi futamra – amin talán csak tovább rontott az, hogy a futam szervezői mintha tudomást sem akartak volna venni az előző nap történt szörnyűségekről:
„A megelőző hat év egyik, ha nem a legjobb versenyzője meghalt, mégsem emlékeztek meg róla a verseny napján: se egyperces gyászszünet, se egy üresen hagyott hely a rajtrácson, de még csak a nevét sem említették meg. Nagyon szomorú volt, mintha a világ észre sem vette volna, hogy már nincs ott. Úgy éreztem, hogy ez borzalmasan rossz így…” – idézte fel a verseny napját később Jo Ramirez, aki akkoriban a Theodore-nál dolgozott.
A pole-ból rajtoló Alain Prost elmondása szerint szörnyen érezte magát a rajt előtt: „Az a tény, hogy láttam őt a földön feküdni a baleset után, mélyen felkavart, valósággal sokkolt. Olyan szerencsés volt a korábbi bukásainál, hogy az ember azt hihette, hogy vele semmi sem történhet, és ez csak még nagyobbá tette a minket ért sokkhatást.”
Villeneuve 1980-as imolai balesete
Aligha meglepő, hogy az eset után akadtak olyanok, akik Masst kiáltották ki bűnbaknak – bár a FISA felmentette őt, s Villeneuve merész manőverét tették felelőssé a balesetért –, akinek Niki Lauda viszont részben a védelmére kelt – megosztva a felelősséget a két pilóta között: „Szerintem, ha közelednek hozzád, vagy a fű felé húzódj, vagy határozottan maradj az ideális íven, szóval az érkező tudja, hogy mi a helyzet. Ha az utolsó pillanatban félrehúzódsz, az meglepi a mögötted lévőt. Nem hiszem, hogy Jochen Mass helyesen cselekedett, de mindemellett meg kell jegyeznem, hogy talán Villeneuve volt az egyetlen pilóta, aki bevállalt volna egy ennyire merész manővert: padlógázzal elhagyni az ideális ívet egy lassabb autó megelőzésére.”
A felelősség kérdését vitató hangok hamarosan elcsendesedtek, helyüket a gyász és az emlékezés vette át. Villeneuve-öt hazájában ezrek kísérték utolsó útjára, köztük az ország miniszterelnöke is. Néhány héttel később az újabb tragédiát hozó Kanadai Nagydíjat már az ő nevét viselő pályán rendezték, s így van ez a mai napig is – a célegyenesben pedig a Salut Gilles felirat emlékeztet a legendás versenyzőre, a Formula-1 első kanadai csillagára.
