Retro – A legnagyobb svéd reménység tragédiája

Retro

2016. szeptember 11. vasárnap, 08:30

38 évvel ezelőtt komoly balesettel kezdődött az F1-es Olasz Nagydíj, melyet botrány, egymásra mutogatás, de mindenek előtt a bajnoki címre esélyes Ronnie Peterson tragédiája követett.

A Svédországból érkező versenyzők nem hemzsegtek a Forma-1-ben, a hetvenes években azonban Ronnie Peterson igazi sztárrá, mindenki kedvencévé nőtte ki magát. Az örebrói már második szezonjában, 1971-ben második helyen zárta a világbajnoki pontversenyt a Marchcsal, hogy aztán két évvel később, immár a fekete-arany JPS Lotus színeiben harmadik helyen zárjon – négy győzelmével és 52 pontjával ez volt karrierje legsikeresebb szezonja.

1978-ban felérhetett volna karrierje csúcsára, azonban hiába a világverő Lotus 78 és 79, kemény ellenfelet kapott Mario Andretti személyében. Az amerikai a szezon egészét tekintve jobb teljesítményt nyújtott svéd csapattársánál (Monza előtt 6 győzelmet és 63 pontot szerzett Peterson 1 diadalával és 51 egységével szemben), mégis, három versennyel a szezonzárás előtt mindkettejüknek volt esélye a világbajnoki cím elhódítására.

Annak rendje és módja szerint Andretti elhódította a pole-pozíciót a Sebesség Templomában, a svéd viszont nem tudta kihasználni Colin Chapman szívóhatású remekművét, problémák hátráltatták az időmérőn, ezért csak az ötödik helyre kvalifikált. Mint később kiderült, ez lett a veszte: a starter már akkor megadta a jelet az indulásra, amikor a mezőny fele még mozgásban volt, és szerette volna elfoglalni rajtpozícióját. Így az egyes kanyar felé haladva gyorsan felértek a mezőny elejére, a sebességkülönbség pedig elkerülhetetlenül balesethez vezetett.

Riccardo Patrese nekiment James Huntnak, aki az előtte haladó Petersont lökte meg – a svéd autója jobbra vágódott, és frontálisan a falnak csapódva lángra lobbant. A láncreakcióban Vittorio Brambilla, Hans-Joachim Stuck, Patrick Depailler, Didier Pironi, Derek Daly, Clay Regazzoni és Brett Lunger autója is odaveszett. A képsorok láttán mindenki számára egyértelmű volt, hogy többen is megsérültek, vagy megsérülhettek: Peterson lángok között, Brambilla pedig eszméletlenül ült összetört autójában, a szigorú olasz rendőrség mégsem engedte a helyszínre Sid Watkinst, a sportág főorvosát.

Csak James Hunt jelenlétén múlt, hogy Peterson nem égett össze, hiszen azonnal a Lotushoz szaladt, és kihúzta a magatehetetlen svédet a forró pokolból. Ekkor úgy tűnt, hogy Brambilla sérülései súlyosabbak, hiszen fejen találta egy elszabaduló kerék – ahogyan Stuckot is, ő viszont „csak” rosszullétre panaszkodott. Mai szemmel nézve egészen hihetetlen, hogy 20 percbe telt, amíg a segítség a helyszínre érkezett – Petersont és a „monzai gorillát” is kórházba szállították.

A kalamajka nem állt le, az újraindítás előtt Jody Schekcter is komoly balesetet szenvedett a Lesmóban, a helyreállítási munkálatok miatt pedig csak este hat órakor tudott normális körülmények között elindulni a verseny. A diadalt Niki Lauda húzta be, s bár lehetne azt mondani, hogy ez senkit sem érdekelt, a kórházból pozitív hírek érkeztek: Brambilla agyrázkódást kapott, de nem volt életveszélyben, Peterson pedig nem szenvedett égési sérülést. A svéden elvégzett röntgenvizsgálatok azonban kimutatták, hogy az egyik lába hét, a másik pedig három helyen tört el. A magánál lévő pilóta beleegyezésével az orvosok az intenzív osztályra vitték, ahol az éjszaka folyamán szerették volna megműteni alsó végtagjait.

retro a legnagyobb sved remenyseg tragediaja

Másnap reggelre azonban egy lábában keletkező vérrög miatt súlyossá vált állapota, zsírembóliát állapítottak meg nála, összeomlott a veseműködése, délelőtt pedig bejelentették: Ronnie Peterson, a Lotus pilótája 34 éves korában életét veszítette. Az Olasz Nagydíjon végül egy pontot szerző Mario Andretti számára ezzel biztossá vált, hogy ő 1978 F1-es világbajnoka, de ahogyan 17 évvel azelőtt Phil Hill, ő sem tudott örülni sikerének: az akkori Olasz Nagydíjon szintén egy amerikai pilóta hódította el a világbajnoki címet, szintén csapattársa halálos balesete után.

Alig másfél évvel Tom Pryce és egy dél-afrikai pályabíró szörnyű kyalami balesete után aratott ismét a halál a Forma-1-ben, a biztonság élharcosai pedig újfent felemelték a hangjukat saját és pályatársaik testi épségének védelmében. A Watkins Gleni USA Nagydíjon már külön orvosi autó haladt a mezőny mögött a rajt után, annak érdekében, hogy azonnali segítségben részesítsék a balesetet szenvedett pilótákat. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy szakképzett tűzoltóknak, vagy megfelelő felszereléssel ellátott pályabíróknak kell segíteniük tűz esetén. A biztonsági fejlesztések következő lépcsőjeként az F1-es Konstruktőrök Szövetsége (FOCA) elérte az Olasz Nagydíj szervezőinél, hogy módosítsák a monzai pályát: ezt 1980-ban vitték véghez, újjáépítették a bokszutcát, az irányítói épületeket és a célegyenest is.

A pilóták szövetségének határozata alapján a balesetet kiváltó Riccardo Patrese nem lehetett ott Watkins Glenben, de ettől súlyosabb teher is nyomta a vállát: 1981-ben a versenyt elindító pályabíróval együtt bíróság elé állt, ahol azonban mindkettejüket felmentették a gyilkosság vádja alól. Mindazonáltal a Petersont kimentő James Hunt, mialatt 1980 és 1993 között a BBC-n kommentálta az F1-es futamokat, sosem fogta vissza magát, amikor egykori olasz riválisa képernyőre került. Folyamatosan ekézte őt, és abban a tudatban halt meg, hogy ő a felelős a svéd halálával járó baleset kiváltásáért.

Peterson tragédiájának volt egy másik, szomorú vonzata is: személyében nem csak egyik legnagyobb reménységét, potenciális világbajnokát veszítette el a sportág – felesége, Barbro Peterson nem tudta feldolgozni a pilóta halálát, és kilenc évvel később önkezével vetett véget életének. A pár 1975-ben született lányát, Nina Louise-t hagyta hátra. 

Forrás: www.formula.hu – RSS