Retro
2015. október 5. hétfő, 18:30
Napra pontosan egy esztendővel ezelőtt rendezték az elmúlt két évtized legszomorúbb F1-es futamát, a versenyt, melynek végeredménye tulajdonképpen senkit nem érdekelt.
A 2014-es Japán Nagydíj egészen vasárnap helyi idő szerint délután fél ötig a szezon egyik csúcspontjának tűnt. Roppantul érdekfeszítő beszédtémáktól pezsgett a paddock, elég csak a nagy bejelentésre gondolni, miszerint Sebastian Vettel elhagyja a Red Bullt, a szabadedzésen először gördült a pályára Max Verstappen, ráadásul ott volt az állandó izgalom az időjárás miatt, mely azt is kérdésessé tette, vajon megrendezhetik-e a versenyt, s ha igen, akkor az eredeti időpontban kerülhet-e sor rá.
Végül aztán elrajtolt a mezőny, melyben több remek harcot is láthattunk: Lewis Hamilton és Nico Rosberg a győzelemért, míg a Red Bull és a Williams a dobogó alsó fokáért csaptak össze egymással – különösen szemet gyönyörködtetőek voltak a bikák előzései, de Hamilton egyes kanyarban bemutatott manővere is vállveregetést ér, különösen annak hosszú távú következményeit, a bajnoki versenyfutásban betöltött kulcsfontosságú szerepét ismerve.
Aztán nem sokkal magyar idő szerint vasárnap délelőtt tíz óra előtt minden megváltozott, s minden másodlagossá vált. Az első pillanatokban még nem is sejthettük, mekkora a baj, hiszen a kamerák képein csak azt lehetett látni, hogy Adrian Sutil Sauberje a gumifalnak csúszik, s megérkezik egy munkagép, hogy kiemelje az összetört versenyautót. Csak éppen az kelthetett gyanút, miért halad ennyire lassan a mentés, miért nem helyezik biztonságba a roncsot…
Amikor viszont beküldték a biztonsági autót, Jules Bianchi pedig eltűnt a live timingról, már kezdhettük sejteni, mi történt, s a szörnyű gyanú hamarosan be is igazolódott, amikor a daru mellett forgolódó a pályamunkások egyikénél egy piros roncsdarabot pillanthattunk meg, s ezzel szinte egy időben bevágták a közvetítésbe a Marussia garázsát, ahol kezdett eluralkodni a pánik.
A futamot hamarosan piros zászlóval végleg leintették, s világossá vált, hogy óriási baj van. Miközben Jules Bianchit a pályakórházba vitték, onnan pedig egy nagyobb intézménybe szállították, megjelentek az első nyilatkozatok a versenyzőről, köztük Adrian Sutiltól, aki mindenki másnál jobban látta, mi történt. A német versenyző egy honfitársának, Tobias Grünernek szólt pár szót: „A helyzet kritikus, remélem, jó kezekben van. Épp mellette álltam. Nem akarok beszélni a részletekről.”
Az FIA órákkal később hivatalos közleményben erősítette meg, hogy Bianchit több órája műtik a suzukai központi kórházban, miután a balesetben súlyos fejsérüléseket szenvedett. A versenyző állapota „kritikus”, ezt a szót ismételgethettük vasárnap, és az elkövetkező napokban is, ennél részletesebb tájékoztatást ugyanis nem kaptunk az állapotáról – annál több szó esett a zászlójelzésekről és a baleset képeiről…
Bár a francia versenyző családja azt az utat választotta a balesetet követő hetekben-hónapokban, hogy folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt Bianchi állapotáról, a legtöbb esetben sajnos nem volt mit mondani. A legfontosabb érdemi információ az volt, amikor másfél hónappal a baleset után Franciaországba szállították a pilótát, ami sokunknak reményt adhatott. Ez a remény aztán fokozatosan elhalványult a következő bő fél évben, mely időszak felkészíthetett minket a szomorú hírre, mely 2015. július 18-án hajnalban érkezett Nizzából…