Retro
2016. április 4. hétfő, 17:03
Az egyik utolsó versenyző, aki még nyugat-németként volt tagja az F1-es mezőnynek, karrierje kezdetén néhány olyan eredményt elérve, amivel visszarajzolta megtépázott nemzetét az autósportok térképére.
A Münchenben 1958. április 4-én született Christian Dannernek nem volt könnyű dolga, amikor az autóversenyzést választotta „szakmájául”. Ugyan a Német Szövetségi Köztársaság lakosaként lényegesen jobb esélyei voltak álmának megvalósítására, mint keleti nemzettársainak, ám a német autósportnak a világháború óta nem igazán sikerült gyökeret eresztenie a királykategóriában. Az F1-ben csak kevesen tudták hosszabb időre megvetni a lábukat, Wolfgang von Trips 1961-es halála után pedig Jochen Mass egyetlen félpontos futamgyőzelme jelentette az ország minden sikerét.
Ebbe a világba próbált bekerülni és helytállni Danner, akinek apja autóipari mérnökként dolgozott, fő kutatási területét pedig a közutak biztonságosabbá tétele, a balesetveszélyt csökkentő technológiák kifejlesztése jelentette. A fiatal Christian egy ilyen család sarjaként mégis a sportok legveszélyesebb válfaja felé indult el, és első támogatóinak meg is hálálta a bizalmat, hiszen már a kisebb szériákban is kimagaslóan teljesített.
1985-ben csatlakozott a frissen útjának indult Formula-3000 sorozathoz, amelyet azonnal meg is nyert, ezzel pedig ő lett az első német versenyző, aki a háborút követően nemzetközi kategóriában bajnoki címet tudott szerezni.
Következő állomását már a Formula-1 jelentette, ahol a szintén frissen belépő német csapat, a Zakspeed adott neki lehetőséget még 1985 végén két futamra. Danner a következő években többször is csapatot váltott, 1986-ra az Osellához, majd az Arrowshoz csatlakozott, mielőtt visszatért volna a Zakspeedhez, és egy év kihagyás után a Rialnál próbált még szerencsét 1989-ben, ám a mezőny második felét erősítő istállóktól sohasem talált utat egy erősebb alakulathoz. Nehéz F1-es éveihez testmagassága is hozzájárult, ami miatt nem minden korabeli modellben fért el kényelmesen. Pontot 36 rajtja során mindössze kétszer szerzett, legjobb eredménye egy 4. hely volt Phoenixben a Riallal, utolsóelőtti olyan versenyén, amire kvalifikálni tudta magát.
A kevés sikerrel járó Formula-1-es próbálkozás azonban még nem jelentette karrierje végét. A japán F3000-ben dobogóig is eljutott, majd az IndyCarban kötött ki, ahol még a csapatvezetéssel is megpróbálkozott. Az új évezredben aztán már új szerepkörben, a német F1-es közvetítések kommentátoraként maradt benne a körforgásban.
