Ma 9 éve hunyt el az első világbajnoki futam utolsó résztvevője – ennek kapcsán most felidézzük, kik vettek részt ezen a versenyen, s milyen sors jutott ezt követően a Formula-1 úttörőinek.
Pontosan kilenc évvel ezelőtt, 2007 januárjának 22. napján hunyt el az első Formula-1-es világbajnoki futam, az 1950-es Brit Nagydíj utolsó élő résztvevője, a svájci Tuolo de Graffenried. Az évforduló kapcsán röviden bemutatjuk 23 résztvevőjének sorsát, merre vezetett a karrierjük a silverstone-i futamot követően:
Juan Manuel Fangio – A Maestro eredményeit aligha kell bárkinek is bemutatni: első győzelmét a második F1-es futamon szerezte meg, majd összesen ötször lett világbajnok. 1958-ban vonult vissza, civil életének legjavát a Mercedes szolgálatában töltötte. 1995 nyarán, 84 évesen hunyt el.
Giuseppe Farina – Az első futam, s az első világbajnokság győztese 1955-ig versenyzett, távozását követően pedig az autóiparban helyezkedett el. 1966-ban, 59 éves korában halt meg közúti balesetben, miközben éppen a Francia Nagydíjra tartott.
Luigi Fagioli – A világbajnoki bemutatkozásakor már az ötödik ikszen túl lévő Fagioli sikerei legjavát még a világháború előtt érte el, de az F1-ben is remekül szerepelt hét futamon hat dobogót szerezve. 1952-ben Monacóban egy túraautós edzésen szenvedett végzetes balesetet, mely bár eleinte nem tűnt igazán komolynak, belső sérüléseibe három héttel később belehalt. 54 éves volt.
Reg Parnell – Az első F1-es bajnoki futamon dobogóra álló brit az elkövetkező években szórványosan el-elindult még egy-egy futamon, de szerepe legalább ilyen fontos volt csapatmenedzserként. 1964-ben, 52 éves korában hunyt el egy rutinvakbélműtét szövődményei következtében.
David Murray – A futamon Maseratival induló brit összesen négy bajnoki nagydíjon állt rajthoz, de egyszer sem ért célba, csapatvezetőként viszont két Le Mans-i győzelmet szerzett az Ecurie Ecosse élén. 1973-ban közúti balesetben hunyt el 63 éves korában a Kanári-szigeteken.
David Hampshire – Két bajnoki F1-es futamon indult, bajnokságon kívüli versenyen viszont győzni is tudott, s az 1951-es Le Mans-on Reg Parnell partnereként kategóriájában dobogóra is állhatott. 1990-ben hunyt el, 72 esztendős korában.
Leslie Johnson – A ralizásban, hillclimb- és endurance-versenyeken egyaránt jeleskedő britnek a Formula-1-ben ez volt az egyetlen futama. Otthonában hunyt el 46 évesen, 1959-ben.
Peter Walker – Az 1951-es Le Mans-győztes összesen négy F1-es bajnoki futamon indult, de pontot nem szerzett, majd 1956-ban vonult vissza egy nagyon komoly Le Mans-i balesetet követően. Visszavonulása után nyulak és csincsillák tenyésztésébe fogott, végül 71 éves korában, súlyos egészségi problémák következtében hunyt el 1984-ben.
Joe Fry – A Maseratival induló brit alig két hónappal élte túl a futamot: egy blandfordi hillclimb-versenyen vesztette életét 34 esztendősen.
Cuth Harrison – 1950-ben három bajnoki futamon indult a később autókereskedéssel foglalkozó brit. 1981-ben, 74 esztendősen hunyt el.
Bob Gerard – A háború előtt és után is számos versenyen induló brit nyolc bajnoki futamából háromszor is a hatodik helyen zárt – balszerencséjére ezért akkoriban még nem járt pont. A karrierje lezárása után fiatal versenyzők pályafutásának előremozdításával foglalkozó brit 1990-ben, egy héttel 76. születésnapja után hunyt el.
Yves Giraud-Cabantous – A Brit Nagydíjon elért negyedik helye maradt a legjobb F1-es eredménye az összesen 13 bajnoki futamon induló franciának, aki 1973-ban, 68 esztendős korában hunyt el.
Louis Rosier – A francia, akinek karrierjét nemrég részletesen is felidéztük, még 1950-ben megnyerte a Le Mans-t, méghozzá szinte egyedül vezetve végig a teljes versenyt. 50 évesen, 1956-ban Montlhéryben szenvedett halálos balesetet.
Philippe Etancelin – A legidősebb F1-es pontszerző 1896-ban látta meg a napvilágot, 1926-ban már versenyzett, míg utolsó F1-es futamán 1952-ben indult, 55 éves korában. Az egészen hetvenes évei végéig versenyző francia 1981-ben hunyt el hazájában, 84 esztendős volt.
Eugene Martin – A mindkét F1-es bajnoki futamán kieső francia Sileverstone egyik utolsó „túlélője” volt: a rövid ideig az autógyártással is megpróbálkozó Martin 2006-ban, 91 évesen hunyt el.
Johnny Claes – A jazztrombitásként is szép sikereket elérő belga összesen 25 világbajnoki futamon állt rajthoz, mielőtt egészségi problémái visszavonulásra kényszerítették. 39 évesen hunyt el tuberkulózis következtében, 1956-ban.
Louis Chiron – A valaha volt legidősebb versenyző, aki rajthoz állt egy F1-es futamon, hazájában, Monacóban ralit tudott nyerni és F1-es dobogóra is állhatott. A botrányokkal kísért magánéletű pilóta nemrég a Bugatti új koncepcióautójának névadójaként került a figyelem középpontjába. 1979-ben hunyt el, 79 esztendős korában.
Toulo de Graffenried – A 22 F1-es futamon induló svájci pilóta az 1970-es és 1980-as években az F1-es paddock visszajáró vendége volt a Marlboro márka nagyköveteként, s nem mellesleg ő nyerte a második Brit Nagydíjat (egy évvel a világbajnokság megszületése előtt). Az 1950-es futam mezőnyének utolsó tagjaként hunyt el 2007-ben, 92 esztendős korában.
Prince Bira – Azaz Birabongse Bhanudej Bhanubandh, Thaiföld egyetlen F1-es pilóta, egyúttal a sportág történetének egyik legkülönösebb alakja. A többek közt az olimpiai játékokon is induló, hatszor nősülő versenyző 71 évesen hunyt el 1985-ben, egy londoni metróállomáson összeesve.
Joe Kelly – Az első ír F1-es pilóta két bajnoki futamon vett részt Altájával, de egyik alkalommal sem tudott annyi kört megtenni, hogy értékelni lehessen az eredményét. Az egész életét az autók bűvöletében élő pilóta 80 évesen hunyt el 1993-ban.
Geoffrey Crossley – Neki is csak két futam jutott, mindkettő még 1950-ben. Öt évvel később vonult vissza, élete hátralévő részét a civil szférában töltötte, majd 80 esztendősen, 2002-ben hunyt el.
