Retro
2016. április 14. csütörtök, 08:51
Jócskán visszarepülünk az időben mai múltidéző cikkünkben, hiszen ma van az első, az F1-et 21 évvel megelőző Monacói Nagydíj évfordulója, melyet egy későbbi háborús hős nyert meg egy román pilóta előtt.
Immár több mint nyolc évtizede ezen a napon teljesedett be a dúsgazdag dohángyáros Antony Noghes, a Monacói Autóklub megalapítójának álma azzal, hogy sikerült megrendezni az első Monacói Nagydíjat a Hercegség utcáin kialakított pályán, melynek utolsó kanyarja 1978-ban bekövetkezett halála óta az ő nevét viseli. A győztesnek járó 100 ezer frankos díjat II. Lajos herceg és Louis Chiron, az ország első számú autóversenyzője adták össze.
A 100 körös, azaz 318 kilométeres versenyt megelőzően nem rendeztek időmérő edzést, így a rajtsorrend sorsolással alakult ki: a pole-pozíciót az ekkor 32 esztendős Philippe Etancelin „húzta ki magának”, aki később az ötvenen jócskán túl még az F1-be is belekóstolt, sőt ő lett minden idők legidősebb királykategóriás pontszerzője, amikor közel 54 évesen az ötödik helyen zárta az első F1-es Olasz Nagydíjat.
A pálya vonalvezetése egyébként (városi jellegéből fakadóan) egyáltalán nem tért el annyira a mostanitól, mint más 70-80 éves aszfaltcsíkok esetében. Egészen a Tabac-kanyarig csupán apróbb eltéréseket találhatunk, így például az alagút rövidebb volt a jelenleginél, a sikánnak pedig más volt a kialakítása. A tengerparti balostól kezdve viszont jelentősen egyszerűbb nyomvonalat láthatunk a jelenleginél, hiszen az uszoda-rész ekkor még nem volt meg, s egy enyhe ívű, szinte egyenes szakasz vitt el a mai Rascasse helyén álló visszafordítóig, a Gazometer-kanyarig.
Az 1929-es vonalvezetés
A tizenhat tagú mezőny felét különböző Bugattik alkották, míg a fennmaradó helyeken Alfák, Maseratik, további egy-egy Delage, Corre La Licorne és Mercedes osztoztak. Utóbbit a mezőny (s az egész korszak) egyik legnagyobb sztárja, Rudolf Caracciola vezette, aki csupán a 15. rajthelyet szerezte meg a sorsoláson, így nehéz helyzetből várhatta a futamot az utcai pályán, melynek borítása természetesen a mainál is kevésbé volt alkalmas a versenyzésre – a célegyenesben például villamossín húzódott.
Befutó a síneken
A futamgyőzelmet végül közel négyórányi versenyzés után a később a háború alatt veszélyes küldetésekre vállalkozó, majd a sachsenhauseni koncentrációs táborban kémkedésért kivégzett brit William Grover-Williams szerezte meg a román Georges Bouriano előtt, aki karrierje legjelentősebb eredményét ért el aznap. Caracciola végül harmadikként futott be a Mercedesszel, miután éppenhogy nem kapott kört Grover-Williamstől.
