Retro
2015. november 11. szerda, 15:27
Már 37 volt, amikor bemutatkozott az F1-ben, egy évvel később pedig már győzelmet ünnepelhetett – ám ez volt karrierje utolsó említésre méltó mozzanata. Ma lenne 78 esztendős a Monzai Gorilla.
1937. november 11-én, Monzában látta meg a napvilágot Vittorio Brambilla, aki az 1970-es években a Formula-1-es paddock egyik üde színfoltja volt – legalábbis azok számára, akik nem keveredtek vele összetűzésbe. A meglehetősen későn, 36 évesen az F1-be kerülő pilóta ugyanis igen agresszív volt a pályán, és bizony olykor azon kívül is – nem véletlenül kapta a Monzai Gorilla ragadványnevet.
Hosszú út vezetett a 20 esztendősen 175 köbcentis motoros országos bajnoki címet szerző fiatalember számára addig, hogy közel két évtized múlva bemutatkozhasson a Formula-1-ben. Brambilla az 1960-es években egy időre felhagyott a versenyzéssel, s csak 1968-ban, 31 esztendősen tért vissza – manapság már elképzelhetetlen lenne ugyanez. Az első igazán komoly sikert 1972-ben könyvelhette el az olasz F3-as széria megnyerésével, s miután a Formula-2-ben is több versenyt nyert, végül sikerült a March istálló figyelmét felkelteni, akik az 1974-es szezonban nekiadták egyik autójukat – Howden Ganley két futam utáni távozását követően.
Nem ő volt egyébként a Brambilla-család első tagja, aki a Formula-1 közelébe került, hiszen bátyja, Ernesto két királykategóriás futamon is a nevezők közt volt – csakhogy rajhoz egyiken sem állhatott. Az 1963-as monzai versenyre nem tudta magát kvalifikálni privát Cooperjével, míg az 1969-es versenyen végül Pedro Rodriguez vezette azt az autót, melybe először őt nevezte be a Ferrari. Az idősebb testvér egyébként a gyorsasági motoros világbajnokságon is elindult két versenyen, s 1959-ben Hockenheimben még dobogóra is állhatott a 350-esek közt.
Vittorio ennél jóval több sikert ért el az F1-ben, bár karrierje nem indult egyszerűen, hiszen az 1974-es szezonban csak egy pontszerzésig jutott. A következő idényben aztán sikerült felkeltenie a közvélemény figyelmét: Belgiumban vezetni tudta a versenyt, Svédországban pedig pole-t szerzett, ám mindkét versenynek műszaki hiba vetett véget.
Ausztriában aztán minden összeállt, s az esős futamon őt intette le elsőként a kockás zászló, miutá a vizes pályán sikerült Niki Laudát és James Huntot is maga mögé utasítania. A leintést minden idők egyik legemlékezetesebb ünneplése követte, hiszen pillanatokkal a célvonal átszelését követően megcsúszott, s összetörte autója elejét. Mivel a futamot az eső miatt a tervezettnél jóval hamarabb kellett megszakítani, egyesek az újraindításra készültek, csakhogy erre nem kerülhetett sor, hiszen kockás zászlóval intették le az olaszt, aki másodévesként is a mezőny legidősebbje volt a maga 37 évével.
A verseny összefoglalója
Ez volt Brambilla első és egyetlen győzelme: teljesített még egy szezont a March, kettőt a Surtees, majd néhány futamot az Alfa Romeo színeiben is, de újabb sikerre már nem futotta, sőt egyetlen belgiumi negyedik hely mellett csupán négy további pontszerzés volt e futamok mérlege – súlyos balesete viszont nem is egy volt, az 1978-as monzai bukásban a másnap elhunyt Peterson mellett ő is súlyosan megsérült.
Brambilla végül 1980 végén búcsúzott el a Formula-1-től, s a versenyzéstől is. 2001-ben, fűnyírás közben, 63 évesen hunyt el.
