Retro
2016. április 16. szombat, 06:07
Szerző: Bognár Viktor; Fotó: DPPI
Kevés olyan személy van az F1-ben, aki a versenyzés után a csapatvezetéssel is megpróbálkozik az autóversenyzés csúcsán, és még kevesebb az olyan, aki csak pár év alatt bejárja mindkét posztot. Christijan Albers az egyikük.
A holland pilóta 1979-ben ezen a napon született Eindhovenben, a ralikrosszban és a sportautók világában jeleskedő André Albers fiaként, az autóversenyzés iránti szeretetet tehát korán magába szívhatta. Ő az együlésesek között kezdett mászni a ranglétrán, és 2000-ben már a Formula-3000-ben kötött ki, ahol noha a szezon során egyetlen pontot sem szerzett a tabella harmadik helyén végző Mark Webber csapattársaként, az F1-es Minardit vezető Paul Stoddart mégis rá is kivetette a hálóját.
Albers az istálló tesztpilótája lett, de mivel versenyzői szerződést nem kapott, irányt váltott és a DTM-be igazolt le a Mercedes pilótájaként. Két tanulóév után pedig olyannyira lendületbe jött, hogy 2003-ban és 2004-ben már a bajnoki címért harcolt, de végül egy összetettbeli második és harmadik hellyel hagyhatta maga mögött a sorozatot. Ezek az eredmények ugyanis már jóval szebben csengtek Stoddart fülében, aki 2005-re neki is adta a Minardi egyik ülését.
Első F1-es szezonja olyan volt, amilyen a sereghajtó csapat színeiben bármilyen újonc pilóta szezonja lehet. Látványtalan, noha egy ötödik helyezést ajándékba kapott a Michelin-botrányos USA Nagydíjon – ami egyetlen pontszerzése maradt -, Kínában pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a rajtrácsra vezető körben összeütközött Michael Schumacherrel.
A Minardit az év végén felvásárolta a Red Bull, így Albers egy másik átalakulófélben lévő csapathoz, a Jordant felvásárló Midlandhez került, amit aztán a következő szezonra Spyker névre kereszteltek. Holland sportautó-márka ide vagy oda, az istállóval töltött második évének csak féltávjáig jutott, mielőtt menesztették volna. Renoméját aligha javította azzal a megmozdulással, amikor Magny-Cours-ban a bokszkiállásának befejezése előtt a gázra lépett, és az elé tartott „nyalókát” figyelmen kívül hagyva eltűnt szerelői elől, magával húzva a tankolócsövet is, ami kígyóként tekergett a Spyker után, amíg a pilóta le nem parkolta autóját a fűre.
Silverstone-ban volt Albers utolsó F1-es versenye, legalábbis pilótaként. A következő néhány évben tett még egy kevésbé sikeres próbálkozást a DTM-ben, majd a hosszútávú versenyzésre váltott, ahol korábbi F1-es csapatfőnökének alakulatában, a Kollesban versenyzett. Colin Kollesszal való kapcsolata pedig akkor is segítette, amikor a román-német szakember 2014-ben felkérte őt a Formula-1-es visszatérésre, ezúttal már vezetőségi tagként a megszűnés szélére sodródott Caterhamhez. Ám az azóta néhány saját vállalkozást is felépítő Albers sem tudott csodát tenni, aki nyáron érkezett, szeptemberben pedig már távozott is az alakulattól, megelőzve, hogy neki kelljen lehúznia végleg a rolót az év végén.
A hét év leforgása alatt F1-es autót és csapatot is vezető Chrisijan Albers ezzel eltűnt a versenyzés világából, de ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy még fel fog tűnni valahol, valamikor.
