Retro
2016. szeptember 27. kedd, 09:42
A Kanadában, sok éve ezen a napon rendezett versenynek fontos hatása volt az 1981-es bajnoki cím kimenetelére, leginkább mégis Gilles Villeneuve Ferrarijának „törött orra” miatt emlékeznek rá, amely az ikonikus pilóta küzdeni akarásának szimbóluma.
Az 1981-ben, Montrealban tartott Kanadai Nagydíjat világbajnokokkal kapcsolatos hírek övezték, ez volt az a verseny, amely előtt a címvédő bajnok, Alan Jones bejelentette visszavonulását, ugyanakkor felreppentek pletykák, hogy Niki Lauda visszatér a mezőnybe, és már tesztelt is a McLaren színeiben. Aztán persze ott volt egy harmadik világbajnok, akinek személyét ekkor még nem ismerték: biztosra lehetett venni, hogy 1981-ben olyan versenyző nyeri a bajnoki címet, akinek korábban ez még nem sikerült. A Kanadai Nagydíj utoljára kapott helyet az év végén, utolsó előtti állomásként, a pontversenyt pedig Carlos Reutemann, a Williams versenyzője vezette 3 egységgel a Brabham pilótája, Nelson Piquet előtt.
A két esélyes foglalta el az első két rajtkockát Piquet–Reutemann sorrendben, a száraz időmérőt azonban esős verseny követte szeptember 27-én. Jones az élre vágott a harmadik rajtkockából, össze is érve csapattársával, Reutemann-nal – a páros nem finomkodott egymással a pályán, nem ápoltak jó kapcsolatot –, miközben hátrébb két francia, Arnoux és Pironi ütközött egymással. A 7. körben Jones megpördült, Piquet-nek pedig félre kellett rántania a kormányt, hogy elkerülje. Az első két helyet Prost és Laffite vette át, a Renault-pilóta előnye azonban nem tartott sokáig, Jacques Laffite a Ligier-vel a 13. körben megelőzte, vezetését pedig már a leintésig megtartotta.
Gilles Villeneuve – akinek testvére, Jacques is a mezőnyben volt az Arrows csapattal, de nem tudott kvalifikálni – dobogós helyen haladt, mikor egy kisebb balesetben megsérült az első szárnya. A légterelő és az orrkúp nem szakadt le, hanem felhajlott, és eltorlaszolta a kilátást a versenyző elől. Villeneuve ahelyett, hogy félreállt vagy a bokszba hajtott volna, olyat tett, amely az 1979-es Holland Nagydíjhoz hasonlóan, ahol három keréken folytatta a versenyzést, óriási, szinte mániákus küzdőszellemének egyik szimbóluma: vakon folytatta a versenyzést, a periférikus látására támaszkodva. Villeneuve a kerékvetőket használta, hogy a vibrációval leszakítsa a szárnyat, és két kör után sikerrel is járt. Az esős futamot aztán orrkúp nélkül fejezte be.
A második helyen álló Prostot Villeneuve és Watson is utolérte, majd a McLaren pilótája megelőzte a ferrarist (a francia a 63 körös verseny vége előtt kiesett). Villeneuve küzdése elnyerte a jutalmát, Laffite és Watson társaságában a dobogóra állt hazai közönsége előtt. Piquet csak az ötödik lett, a három kör hátrányban beérő Reutemann pedig pontot sem szerzett, a 49 egységgel rendelkező argentin előnye egyetlen pontra olvadt Piquet-vel szemben, ráadásul győzelmének hála Laffite is 6 pontra zárkózott fel, ami azt jelentette, hogy a Las Vegas-i idényzáróra hárman is világbajnoki esélyesként érkeztek meg.
Villeneuve sérült szárnyas produkciója pedig bevonult a történelembe – még modell is készült a törött orrú Ferrariról:
