Ribli Zoltán aktív szereplője volt a vasárnap véget ért sakkcsapat- Európa-bajnokságnak, amelyen válogatottunk bronzérmet szerzett. Csak éppen nem a magyar, hanem az osztrák együttest segítette.
Luxus, hogy a kétszeres világbajnokjelölt, olimpiai bajnok, edzőként 64 évesen is aktív nagymester kapcsolata abban merül ki a magyar sakkozással, hogy – Portisch Lajossal és Csom Istvánnal közösen – részt vesz szombaton a „Magyar Sakkhagyományokért” fesztiválon.
– Miért nem a magyar válogatottnál, a magyar szövetség alkalmazásában dolgozik?
– Az ezredforduló környékén rövid ideig voltam szövetségi kapitány, ám gyorsan megköszönték a munkámat. A Magyar Sakkszövetséggel hosszú évek óta arra szorítkozik a kapcsolatom, hogy tudom, létezik ilyen nevű szervezet.
– Ilyen világot élünk, ne haragudjon, meg kell kérdeznem: a pénz az oka, hogy Ausztriában edzősködik?
– Nyilván nekem is meg kell élnem valamiből, de a döntésemnek inkább elvi okai vannak. Szerencsére a magyar sakkozás ismét megfelelő támogatásban részesül, ami azonban messze nem párosul megfelelő szakmai programmal. A kluboknál és a korosztályos válogatottaknál sincs elmélyült munka. Két alapelvem van. Egyszerre egy, legfeljebb két tanítvánnyal lehet hatékonyan dolgozni, öt-nyolc fős csoportoknak inkább élménybeszámolót tart az ember. Másrészt viszont nem vándortanító vagyok, személyes alapon nem vállalok magánórákat, mert a szülők azt várják el, hogy zseninek gondolt gyerekük két hét alatt legyen nagymester. Ez így nem megy. A finanszírozásnak egy klubon vagy a szövetségen keresztül kell történnie, egy bizonyos szintig legalábbis mindenképpen.
– Az Európa-bajnoki bronzérem, illetve a tavalyi olimpiai ezüst rivaldafényében aligha népszerű az ön által megfogalmazott kritika.
– Aki nem felszínesen követi az eseményeket, az jól tudja, Rapport Richárdot leszámítva a válogatottat másfél évtizede ugyanazok a játékosok alkotják, sajnos nem bukkannak fel átütő tehetségek. Rapport valóban kivétel, ám ez nem a szövetség, hanem inkább az édesapja érdeme.
– Jó, hogy említi. Rapport felkészítését egy időben ön is segítette. Miért tett kivételt?
– Tényleg kivételes és csak egyszeri, néhány hétre szóló időszak volt. Rapport Richárdot én is rendkívül tehetségesnek, a magyar sakkozás legnagyobb ígéretének tartom, meggyőződésem, hogy idehaza már ő a legjobb, s ha elszántan dolgozik, akkor a világon betörhet az első tízbe. Azt is ki merem mondani, a további fejlődése érdekében már nem mondjuk rám, hanem egy korábbi kiváló orosz, avagy az egyszerűség kedvéért mondjuk így, szovjet nagymester tanácsaira lenne szüksége. Egy olyan szakemberére, aki a mai napig benne van a sakkozás vérkeringésében.
– Miért, ön nincs? Gyakran példálóznak önnel, hogy hatvannégy évesen is rendkívül erősen sakkozik, néhány éve még a legjobb tíz magyar nagymester között jegyezték.
– Hogy is mondjam, aki a saját tudása alatti szinten oktat, az idővel maga is lejjebb csúszik. Ezt magam is érzem. De félreértés ne essék, játékosként már régen nincsenek személyes ambícióim. Kielégít az a néhány csapatbajnoki parti, amit évente játszom, egy hosszabb versenyt már nem is bírnék erővel.
(magyaridok.hu / Novák Miklós, fotók: jochapress.hu)
