Örül a 100 méteres pillangóúszásban megszerzett ezüstéremnek Cseh László, aki a pénteki úszásának körülményei és a riói olimpián szerzett tapasztalatai mellett arról is beszélt, hogy a csalódást keltő 200 méteres szereplése után nem gondolt megfutamodásra.
“Örülök ennek az ezüstéremnek, főleg így, hogy hárman osztozunk a dobogó ezüstös fokán. Sajnálom, hogy az arany nem lett meg, de ahhoz nem voltam elég gyors” – értékelte teljesítményét a vegyes zónában. “A kezdésemben még maradtak tizedek, szerencsére a második fele azért megy. Örülök, hogy egy ilyen kétszáz után egy ezüstöt azért sikerült összehoznom. Ez jót tesz a lelkemnek” – utalt arra, hogy a hosszabbik távon világbajnoki címvédőként csak hetedik helyen végzett.
Hozzátette ugyanakkor, sajnálja, hogy nem lett meg az aranyérem:
“Úgy jöttünk ki, hogy én úgy éreztem, meglehet. De hát ezért vagyunk emberek, hibázunk és nem ismerünk fel dolgokat. Ha jövőre lenne még egy olimpia, már biztosan nem követném el ezeket a hibákat”.
Később kifejtette: amellett, hogy a rajtja nem jó, dolgozni kell még a technikáján is, mert mint kiderült, az “nem acélos”.
“Fejben pedig úgy kell valamit összeszedni, hogy ha egy zongora esik a fejemre, az se viseljen meg. Nagyon meg kell edzeni ezt a fejet is” – folytatta Cseh, aki hangsúlyozta, hiába ért el kiemelkedő eredményeket a tavalyi világbajnokságon, meg az összes többi versenyen, egy olimpia azért más. “Kár, hogy így harminc-harmincegy éves korom körül derülnek ki újabb dolgok, amiket ki kellene javítani, de az benne a jó, hogy így még mindig találhatok motivációt”.
Ismét visszatérve a 100-as döntőre, amelyben az amerikai Michael Phelpsszel és a dél-afrikai Chad Le Clos-val holtversenyben lett második a szingapúri Joseph Schooling mögött, úgy nyilatkozott, hogy felszabadultan úszott, megpróbált magából mindent kiadni.
“A többieket nem nagyon láttam, csak azt tudtam, hogy a második ötvenen menni kell. Reméltem, hogy az első ötvenben volt annyi, hogy esetleg az élen lehetek, de gondolom, majd visszanézve látni fogom, hogy ez azért közel sem volt így.”
A kérdésre, hogy miként sikerült túltennie a 200 méteres szereplése miatti csalódáson, így válaszolt:
“Először is sokat voltam a szobámban, egyedül, kicsit befordulva a sarokba. De a nap második felére ez kicsit átfordult, mert tudtam, hogy a hazafelé tartó gépet lekéstem, úgyhogy innentől kezdve már csak versenyezni lehet. Azzal tisztában voltam, hogy akármilyen szörnyűség történt velem, nem fogok megfutamodni, mert az nem én lennék, azt örök életemre bánnám.”
A folytatásról úgy fogalmazott: “majd meglátjuk, négy év múlva hol leszek, mit csinálok, hogy tévén nézem-e vagy esetleg a medence partján”.
A közelebbi jövőt illetően viszont konkrétabb volt, azt mondta, szeretne jövőre, Budapesten úgy versenyezni, hogy a hazai közönség ne nyomassza, hanem a szurkolástól inkább szétfeszítse az erő.
A kétszeres világbajnok Cseh sorozatban negyedik olimpiájáról jön haza éremmel: ezt megelőzően a 2004-es athéni játékokon 400 méter vegyesen harmadik lett, négy évvel később Pekingben három ezüstöt nyert 200 méter pillangón és a két vegyesszámban, legutóbb Londonban pedig harmadikként zárt 200 méter vegyesen.
