Augusztus 5. és 21. között Rio de Janeiróban rendezik meg a XXXI. nyári olimpiai játékokat, a helyszín először lesz dél-amerikai város. Emlékezetes magyar olimpiai pillanatok az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállításában:
Az olimpiák hagyományos magyar sikersportágainak a vívást, az úszást, a birkózást, a kajak-kenut, az öttusát és a vízilabdát szokták tekinteni. Közülük messze a legeredményesebb a vívás, ebben született a MOB által nyilvántartott 168 magyar aranyéremből 35. Ezt követi az úszás 25, a kajak-kenu 22, majd a birkózás 19 arannyal. Tornában 15, ökölvívásban és atlétikában 10, vízilabdában és öttusában 9-9, sportlövészetben pedig 7 aranyérmet nyertek eddig a magyar versenyzők. A maradék hétből a labdarúgók hármat, a súlyemelők kettőt, a cselgáncsozók és a művészeti versenyekben indulók 1-1 aranyat szereztek.
Néhány emlékezetes magyar siker a nyári olimpiák történetéből:
1896-ban, Athénban Hajós Alfréd nyerte a magyar sport első két aranyérmét, 100 méteres és 1200 méteres gyorsúszásban. A versenyt a pireuszi öbölben rendezték, Hajós a 100 méter megnyerése és egy rövid pihenő után az 1200 méteren is elindult. Szavai szerint a táv végén már nem a győzelemért, hanem a saját életéért úszott a jéghideg tengervízben.
Papp László, az ökölvívás legendás alakja azzal írt történelmet, hogy addig példátlan módon 1948-ban Londonban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben is a dobogó legfelső fokára állhatott. Három olimpiát csak két kubai bokszoló nyert később rajta kívül: Teofilo Stevenson és a szintén nehézsúlyú Félix Savón.
1960-ban a római olimpián Kárpáti Rudolf a kard egyéni döntőben a lengyel Jerzy Pawlowski ellen vívott emlékezetes asszót. A vívóidő lejárta után, az utolsó, mindent eldöntő találat előtt a két vívó több mint negyedórán át nézett farkasszemet, s végül Kárpáti vitte be a találatot.
Balczó András, az öttusa történetének egyik legnagyobb alakja, számtalan világbajnokság győztese csapatban kétszeres olimpiai bajnokként érkezett sportpályafutása utolsó nagy versenyére, az 1972-es müncheni olimpiára. A tét az volt, hogy Balczó, akinek egy egész ország szurkolt, meg tudja-e koronázni szédületes pályafutását az egyéni aranyéremmel. A lövészet közben Balczó ellenőre jelezte: lehet, hogy szabálysértés történt, mintha a versenyző duplázott volna. Az órákig tartó tárgyalás alatt hatalmas feszültség uralkodott, s a nemzetközi vezérkar a versenykartonon bejegyzett 192 kört fogadta el. Balczó végül hatalmas, emlékezetes futással megszerezte az egyéni aranyérmet.
1988-ban a szöuli olimpián a kardcsapat a döntőben szinte reménytelen helyzetből, 4-8-as vesztésre állva fordított a Szovjetunió ellen, s jobb találatarányával olimpiai bajnok lett.
Ugyancsak Szöulban robbant be az úszás élvonalába Egerszegi Krisztina: a 14 éves lány a nála sokkal esélyesebb és nagyobb termetű keletnémet úszónőket utasította maga mögé a 200 méteres hátúszásban. Aki látta, ma is emlékszik arra, ahogy a versenyt közvetítő Vitray Tamás azt kiabálja: “Gyere Egérke, gyere, kicsi lány!”
Férfi vízilabda-válogatott három egymást követő olimpián (2000-ben Sydneyben, 2004-ben Athénban, 2008-ban Pekingben) is a dobogó legfelső fokára állhatott, ezt a bravúrt a magyarokon kívül eddig csak a brit csapatnak sikerült végrehajtania, de a múlt század elején, amikor csak 4-6 csapat indult és selejtezőket sem rendeztek.
Az akkor már kétszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok tornász, Berki Krisztián csak 2012-ben, Londonban indulhatott első olimpiáján. A lólengés selejtezőjében alaposan ráijesztett az érte szorítókra, kétszer is hibázott, és csak az ötödik helyen jutott a döntőbe. Itt azonban tökéletes gyakorlatot mutatott be, és bár legnagyobb ellenfele, a brit Louis Smith is ugyanazt az összpontszámot kapta, mint ő, a pontozók végül a magyar tornász mozgását tartották szebbnek. Berki a magyar tornasport 15. olimpiai aranyérmét nyerte, és övé az ötödik magyar siker lovon a játékok történetében.
Az emlékezetes olimpiai pillanatok felidézésekor meg kell említeni Mező Ferenc nevét is, aki “Az olympiai játékok története” című művével az 1928-as amszterdami olimpián elnyerte az irodalmi verseny aranyérmét. (Az 1912 és 1948 közötti olimpiákon a sporttal kapcsolatos művészeti alkotásoknak is rendeztek versenyeket.) A dolog pikantériája, hogy Mező nem volt ott Amszterdamban az eredményhirdetésen, sőt sem előtte, sem később nem járt soha győzelmének helyszínén.
