A legváratlanabb olimpiai aranyérmet Londonban egyértelműen a hosszútávúszó Risztov eva szerezte. Vele kapcsolatosan nem voltak zengzetes felkonferálások, ígérgetések és egyebek. Pedig ha utólag belegondolunk, azért az általa az utóbbi két évben elért eredmények alapján minimum az élbolyba lehetett őt várni.
Valószínűleg így volt jó, ahogy történt. A huszonhét esztendős úszónőt ugyanis így nem terhelték a vele kapcsolatos várakozások, nem nehezedett malomkőként a vállára a média nyomása, amely olykor elviselhetetlen terhet rak egyes élversenyzőinkre.
Emlékezzünk csak: 2000-ben, illetve a megelőző két esztendőben minden versenyt megnyert párbajtőrvívónő, Mincza Ildikó, az utolsó hetekben akkora csomagot kapott a hátára, hogy bele is rokkant. De ugyanez történt többször is a női párbajtőr csapat esetében is, amelynek tagjai azután széles ívben elkerülték még a dobogó környékét is, a biztosra vett aranyérem helyett.
