A legnagyobb dicséretről
– Három-négy nappal ezelőtt néztem meg újra az angolok elleni mérkőzést, addig nem akartam – mondta Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya az M4 Sportnak adott interjújában. – Hagytam, hogy teljen az idő, mert ez kellett ahhoz, hogy leülepedjenek az élmények, az érzések elcsituljanak és higgadt fejjel tudjam kielemezni a történteket. Aminek a legjobban örülök az összes elismerés közül, az, hogy mind kivétel nélkül arról szólnak, hogy a magyar válogatott már egy igazi csapat, egy egységes válogatott.
A korábbi és jelenlegi ajánlatairól
– A tavaly szeptemberi-októberi mérkőzések után, az Albánia elleni oda-visszavágót követően nem éreztem jól magam, láttam mindenkin, hogy csalódott és mérges. Nem is az engem ért kritikák miatt (éreztem rosszul magam), inkább azok miatt a megalapozatlan kritikák miatt, amelyek a csapatot érték. Elkeseredtem kicsit.
Június 23-án, a müncheni meccs után egy komoly angol ügynök felhívott, és videóhívásra invitált egy Premier League-csapat képviseletében. Én azt mondtam neki, hogy nem is akarom végighallgatni őket, csak az idejüket vesztegetném, nem akarom otthagyni a magyar válogatottat. Már csak azért sem, mert még hét mérkőzés hátra volt a vb-selejtezőkből. Októberben viszont volt egy pillanat, amikor bármilyen lehetőséget meggondoltam volna.
– Ez még most is szóba jöhet, de két dolgot mindig szem előtt tartok: az egyik, hogy a szerződésem 2025 decemberében jár le, a másik, hogy bármi történjék is, a szövetség fog róla először tudni, mindenről beszámolok. Lesz idő bőven bármit megbeszélni, megoldást találni. Mindig is hangsúlyoztam, hogy a magyar válogatott a proritás. Ha távoznék, emelt fővel tenném, mindenkiben jó emléket akarok hagyni, jó kapcsolattal szeretnék elválni, főleg a munkaadóimtól. Az elmúlt egy hónapban telefonhívást azért kaptam, megkérdezték, mennyire van bennem szándék a továbblépésre, azt mondtam, amit az imént.
Nyilván előfordulhat, hogy előbb-utóbb kapok egy megfontolandó ajánlatot, de az, hogy innen elszakadjak, komoly anyagi áldozatba kerülne annak, aki le akar igazolni és az MLSZ-t is kárpótolnia kellene.
A válogatott keretéről
– Arra törekszünk, hogy folyamatosan újabb és újabb fiatalokat építsünk be, de nincs sok lehetőségünk. Roberto Mancini például nemrégiben 80-90 játékost hívott be egy bővített keretbe,
ha nekem ezt kellene tennem, a játékosok unokaöccseit is a keretbe hívnám.
– Kicsit kötöttebbek a lehetőségek, de igyekszünk a fiatalokra helyezni a hangsúlyt.
Ádám Martinról és Dél-Koreába igazolásáról
– Martin nem hozott hibás döntést, főként mert egy bajnokságot vezető csapathoz szerződött. Megnéztem a dél-koreai klubokat, és több mérkőzést is megtekintettem, átlagban a dél-koreai játékosok gyorsak, ügyesek, emellett sok brazil is játszik a klubokban. Technikai szinten minden tiszteletet megérdemel a bajnokság, a válogatottjuk a 28. a világranglistán, azaz hozzánk képest tíz hellyel előrébb van. Az időeltolódás kérdése probléma lehet a válogatott keretbe hívásakor, de ugyanez a probléma az Amerikából érkezőknél is, azonban azt láttam, hogy ők egész jól alkalmazkodtak ehhez. Ádám Martin jobb atlétikai kondíciót tud felvenni abban a bajnokságban, ami az utóbbi időben talán jobban hiányzott tőle.
Ő is elmondta, hogy 25-30 percet tud úgy játszani, hogy mindent kiad magából, de én azt szeretném, ha másfél órát tudna, és ebben csak a fizikai kondíció számít.
A Nemzetek Ligája presztízséről
– Amikor láttam az angol és a német játékosokat a meccsek során, nagyon mérgesek voltak, Wolverhamptonban különösen, mert győzni akartak. Ezek a válogatottak nem ismernek mást, csak a győzelmet. Nem gondoltak arra, hogy csak Magyarországgal játszunk vagy hogy ez csak a Nemzetek Ligája. Nekik is fontos sorozat volt. Anglia talán az első mérkőzést alábecsülte, ez elképzelhető, de mostanra, aki Magyarország ellen játszik, nem mondhatja, hogy borítékolva van számára a győzelem. És ez nagy megelégedésemre szolgál.
Nem igazán lehetséges folyamatosan emelni az eredmények szintjét, legalábbis az rendkívüli teljesítmény lenne. Viszont sok-sok részletben lehet javulni, amiket taktikai elemzések során mérlegelünk a szakmai stábbal és a meccselemzőkkel. Meggyőződésem, hogy fejlődni is fogunk.
