Egyelőre még nem talált magának új helyet a fiatal tehetség, megfelelő ajánlat esetén egy új, az édesapja által irányított klubban folytathatja pályafutását.
Az ember azt gondolná, hogy két kézzel kapkodnak a szakosztályok egy olyan sikeres és reményteljes úszóért, mint amilyen a Kőbánya Sportclubot szeptemberben elhagyó Szilágyi Liliána, de nem így van. Elképzelhető, hogy a klubok által felkínált lehetőségek és a versenyzői igények nem egyeztek meg, de az is könnyen megeshet, hogy nincs akkora pénztartalékkal rendelkező klub, amely ki tudná gazdálkodni a 19 esztendős úszó és a vele dolgozó hét fős szakmai stáb költségét.
dr. Szilágyi Zoltán és lánya, Liliána / Fotó: Facebook
„Gyors, de átgondolt döntést hoztam a lányommal, amikor elköszöntünk Turi Györgytől. Vitathatatlan, hogy hálával tartozunk neki a jobbnál jobb eredményekért, és az odaadó munkájáért, de elérkeztünk egy olyan pontra, ahonnan szerintünk az út már nem felfelé vezet. Maga Turi is elismerte, hogy nem kíván eltérni a szokásos módszereitől, aminek az a másik olvasata, hogy nem hajlandó tudomást venni a világ változásairól. Egy nagy döntés, vagy hosszan érlelődik, vagy robbanásszerűen következik be. A mi esetünkben a második dolog történt. És most az a helyzet, hogy elvben a magunk urai vagyunk, ám e közben meglepő dolgokkal szembesülünk. Felfogathatatlan például az, hogy egyesek nem úgy néznek a lányomra, mint egy Isten adta tehetségre, aki előtt még hosszú és sikeres pályafutás állhat.” – nyilatkozta a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának az úszóként három olimpiát megjárt dr. Szilágyi Zoltán, aki ügyvédként dolgozik, de most – szakedzői diplomával – a lánya olimpiai felkészítését is a kezébe vette.
„Edzőként egykori versenyzőtársammal, Kovács Lászlóval együtt visszük az edzéseket. Van erőnléti edzőnk, a mérésekkel foglalkozó szakemberünk, orvosunk és pszichológusunk is, akiket egyelőre név szerint nem említhetek. Sok mindenért egyelőre nekem kell fizetnem, de ha arra gondolok, hogy a lányomat boldognak szeretném látni, aki elégedett a fejlődésével és a lehetőségeivel, akkor azt kell mondanom, hogy ezzel a szülői kötelességemet teljesítem. És ami mindennél fontosabb: nyugalomra van szükségünk, hogy Liliána az olimpiai terveit álmainak megfelelően tudja megvalósítani.”
Fotó: MTI
„Egyelőre ott tartunk, hogy Gyárfás Tamás elnök úr és Kiss László úr, a válogatott szövetségi kapitánya is ígéretet tett arra, hogy a magyar úszósport egyetemes érdekeit szem előtt tartva minden tőlük telhető segítséget megadnak. A hogyant, a mit és a mennyit kell mielőbb rögzítenünk. A jó hír ebben a kicsit kusza helyzetben az, hogy a munkával jól haladunk, arra kérdésre viszont nehezen tudnék választ adni, hogy három hét múlva hol gyakorolhatunk. Pedig itt van a nyakunkon a téli OB, és aztán a rövid pályás Európa-bajnokság is. Széchy Tamás szállóigévé vált mondása jár a fejemben, aki egyszer azt találta mondani, hogy „az olimpiai felkészülés közben akár csak egy nap kihagyása is azt jelentheti, hogy az egészet megette a fene.” Most éppen ezt igyekszünk elkerülni” – hangsúlyozta Szilágyi.
Egészen biztos, hogy a MOB és az Úszószövetség a maga lehetőségeit a Szilágyi család – persze elsősorban a versenyző – rendelkezésére fogja bocsátani. Nem lesz hiány a szükséges táplálék kiegészítőkben, és a minőségi edzőtáborok megszervezésében is segíteni fognak. Lehet, hogy Liliána átmenetileg a magyar válogatott „színeiben” indul majd a versenyeken, ám ha más megoldás nem kínálkozik, az ügyvéd-edző szervezésében rövidesen megalakulhat az önálló klubjuk, aminek a neve éppenséggel „Szilágyi SC” is lehet…
