Szerkesztőségünk levelet kapott Tiszagyendáról, a Községi Sportkör vár segítséget működéséhez. Kérjük olvasóinkat, amennyiben lehetőségük van, támogassák a kis település sportéletét.
A levél teljes terjedelmében:
Tisztelt Cím!
Ezúton szeretnék Önhöz fordulni Jász-Nagykun-Szolnok Megyéből, Tiszagyendáról.
Tiszagyenda Községi Sportkör Tiszagyenda Községben működő, labdarúgással és tömegsporttal foglalkozó sportszervezet, amely a labdarúgásban és a tömegsportban sporttevékenységet folytató jogi- és természetes személyek tevékenységét összehangoló, munkájukat segítő, a labdarúgást és a tömegsportot önkormányzatiság elvén irányító, kiemelkedően közhasznúként működő szervezetként működő társadalmi szervezet.
A sportkör célja a fair play szellemű labdarúgás és tömegsport – mint közhasznúsági tevékenység – általános irányítása, szervezése, népszerűsítése, valamint a labdarúgás és tömegsport megyei, országos szintű szereplésének elősegítése.
Sajnos a Tiszagyenda Községi Sportkör 2008. december 21-én nagyon nehéz helyzetbe került. Elvesztettük a Községi Sportkör -lelkét-, teljes szívvel a sportért élő csapattársunkat, barátunkat, Tiszagyenda Község Önkormányzat fiatal sportszerető polgármesterét, aki súlyos és tragikus autóbalesetet szenvedett egy futballmérkőzésről történő hazaúton. Ebben a balesetben a szintén sportszerető, a gyendai csapat másik -lelke- is életét vesztette, a csapat kapusa.
A polgármester az életét szentelte a gyendai kisközség focicsapatának. Nap, mint nap munkálkodott azon, hogy a sportélet a településen aktív legyen. Támogatókat, szponzorokat szerzett. Az ő halála óta nem állt helyre a rend, nincsenek szponzorok, támogatók, az ő elvesztése a csapat mindennapjaira rányomta bélyegét.
Sajnos az önkormányzat nem tud akkora mértékű támogatást biztosítani a gyendai kis csapatunknak, hogy az önmagát fenn tudja tartani. A rendelkezésre álló pályázatokat kihasználjuk, de még ezen felül is kevés és egyre kevesebb a forrás, hogy ez a kis csapat jól és sikeresen szerepelhessen.
Kérem Önöket, hogy támogassák az 1115 főt számláló -Isten háta mögötti- Tiszagyenda település sportéletét, támogassák a tiszagyendai focicsapatot. Ebben a válságos időszakban nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, sajnos a -nincsből- nagyon nehéz felkapaszkodni és az eredményes sportéletet biztosítani a település gyermekei, ifjúsága, sportszerető emberei számára.
Kérem, amennyiben lehetőségük van rá, támogassanak bennünket minimálisan is egy kis pénzösszeggel, egyéb adománnyal, hisz ez nagyon nagy segítség lenne számunkra.
A Tiszagyenda Községi Sportkör számlaszáma: 11745066-20018858
A keveset is megbecsüljük, és szeretettel fogadjuk.
Tiszagyenda, 2009. október 28.
Köszönettel: Héder Zsolt sk. elnök
Az előzmények (2008 december):
Tragikus közlekedési baleset történt vasárnap délután Szolnok határában, a 32-es úton. A balesetben ketten vesztették életüket. Az egyik elhunyt Tiszagyenda polgármestere volt. Az egész falu megdöbbent a hírre.
A rendőrségi jelentés szerint egy Opel Vivaro típusú kisbusz, letérve az útról, többször megpördült a tengelye körül a 32-es úton, mire a szántóföldön megállt. Ketten életüket vesztették, utasai közül egy életveszélyes, egy súlyos sérülést szenvedett. A kilencszemélyes kisbusz a tiszagyendai labdarúgócsapatot szállította. Az Opelt a település polgármestere, a 35 éves, maga is aktív futballistának számító Sipos József vezette, aki Bata László kapussal együtt a baleset során életét vesztette. Az együttes edzőjét, Boros Tibort életveszélyes, Papp Sándort súlyos sérülésekkel szállították a mentők Szolnokra, a Hetényi Géza kórházba.
Ezek a szigorú tények. De mi is történt valójában, ami ehhez a tragikus eseményhez vezetett? Teremfocitornát rendeztek vasárnap Jánoshidán. Hét környékbeli település csapata mellett a baráti kapcsolatoknak köszönhetően a szervezők meghívták a Tiszagyendai Sportegyesület labdarúgóit is.
Egy kisbusszal és egy személyautóval indultunk útnak 11 óra körül Gyendáról tudtuk meg idősebb Héder Zsolttól. Egy órától két meccset játszott csapatunk, majd úgy döntöttünk, külön jövünk haza. Én nem játszottam ezúttal, s mivel meg akartam még nézni a szolnoki teremtornát a Tiszaligetben, korábban indultam vissza. A fiam viszont a többiekkel még Jánoshidán maradt. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, a sportcsarnok lelátóján ültem, mikor 15 óra 44 perckor hívott Zsolti: -Apa, karamboloztunk, Sipi meghalt-. Nemcsak csapattársamat, polgármesteremet, de egy igaz, jó barátot vesztettem el hirtelen.
Innentől a 18 esztendős ifjabb Héder Zsolt vette át a szót: Nyolcan ültünk az Opelben, öten kirepültek a baleset során. Én hátul foglaltam helyet, és mikor az út jobb oldalán lekapott a kocsi kereke, sikerült megkapaszkodnom. Józsi visszarántotta a kormányt, utána már csak arra emlékszem, hogy forog velünk az autó. Végül talpon álltunk meg a szántóföldön. Az eldeformálódott ajtó annyira kinyílt, hogy ki tudtam szállni az összeroncsolódott járműből. Amint kiléptem, azonnal láttam, hogy nagy a baj. Bár a mobilomat nem találtam sehol, de addigra már megálltak idegenek az úton, köztük például egy éppen arra járó mentő is, és egyikük ideadta a telefonját. Hívtam apát, ő értesítette az itthoniakat. Én viszonylag szerencsésen megúsztam, -csak- a kilences és tízes bordám tört el.
Nem mindenki volt azonban ilyen szerencsés. Sipos József, a labdarúgásért rajongó fiatal polgármester (nincs egy hete, hogy a megyeházán átvehette a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Labdarúgásáért Díjat) súlyos fejsérüléseibe a helyszínen belehalt. A csapat kapusa, a 35 éves Bata László a kórházba szállítás közben vesztette életét. A szintén 35 esztendős Boros Tibor edzőt lélegeztetőgépen, mélyaltatásban, az intenzív osztályon kezelik, információink szerint valamennyi bordája eltörött. Papp Sándor mindkét lábán combcsonttörést, szilánkos lábszárcsonttörést és súlyos vállsérülést szenvedett. Vígh Lászlót agyrázkódással szállították kórházba.
Mikor hétfőn délután a településen jártunk, síri csend fogadott a polgármesteri hivatalban. Kisírt szemű, feketébe öltözött nők és férfiak tették a dolgukat, de látszott rajtuk, gondolataik valahol egészen máshol járnak.
Vasárnap késő délután futótűzként terjedt el a baleset híre a faluban felelte érdeklődésünkre Hajnal Istvánné képviselő. Hívás nélkül, valamennyi társam bejött, így nyomban rendkívüli testületi ülést tarthattunk. Úgy döntöttünk, Sipos Józsefet és Bata Lászlót is a község saját halottjának tekintjük. Nagy veszteség érte a falut. Ilyen becsületes, tiszta szívű embert, mint Sipos József volt, nem nagyon találni. Élt, és most már sajnos azt kell mondanom, halt Tiszagyendáért. Igazi lokálpatrióta volt, akit számtalan helyre hívtak lényegesen magasabb fizetésért dolgozni, ám nem akarta elhagyni szülőföldjét.
A település lakói is csak a szeretet hangján beszélnek Sipos Józsefről.
Kisgyerek kora óta ismertem a polgármestert. Jó ember volt, akinek a sport mellett Tiszagyenda volt a mindene mesélte könnybe lábadt szemmel a nagymamakorú Buda Istvánné, Marika néni. Támaszkodott az öregek bölcsességére. Higgadt fejjel, fegyelmezetten vezette a települést.
Tiszagyenda fekete karácsonyra készül. A szeretet ünnepén tragikus körülmények között, váratlanul elhunyt fiait siratja a falu.
Forrás: www.szoljon.hu
