A koronavírus-járvány természetesen a balatonboglári NEKA szakembereinek a dolgát sem könnyíti meg, a serdülő leánycsapat edzőjével, a korábbi 135-szörös válogatott Siti Beátával beszélgettünk a jelenlegi nehézségekről, a saját szerepéről és a hazai utánpótlás helyzetéről.
Siti Bea (fotó: Tompos Gábor, NEKA)
Európa-bajnok, olimpia ezüst- és bronz-, világbajnoki ezüstérmes korábbi kézilabdázótól tanulhatnak a Nemzeti Kézilabda Akadémia leány serdülőcsapatának játékosai. A felnőtt női válogatott korábbi másodedzőjét, Siti Beátát kérdeztük.
– Hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet a fiatal játékosai?
– Nem könnyű, de nem csak a gyerekeknek, hanem az edzőknek sem. Mindig próbálunk tervezni, de ezek most pont arra jók, hogy lássuk, mennyit változtattunk az eredeti elképzelésünkhöz képest. Rugalmasan kell kezelnünk a helyzetet, fegyelmezetten, de nem agyonstresszelve. Amit tudunk, megteszünk, amiben tudunk, változtatunk, és tényleg a jó alkalmazkodóképességünk könnyítheti meg ezt az egészet. Próbáljuk úgy támogatni a gyerekeket, hogy a nehéz helyzetekben is jól éljék meg a pillanatokat.
– Milyennek látja a munkát a Nemzeti Kézilabda Akadémián? Élvezi a jelenlegi feladatát?
– Nagyon szeretek a NEKA kötelekébe tartozni, azt látom, hogy a gyerekek, akik idekerülnek, tényleg elhivatottak a kézilabdázás iránt, és családjukkal együtt komoly áldozatokat hoznak. Azt hiszem, hogy ez az alapja és origója itt mindennek. Maximálisan hiszek a kollégáimban, és ez nem csak az edzői stábot jelenti, hanem az erőnlétiseket, a humánkinezológiát, a dietetikusokat. Így tudunk egy sok egységből álló egészet összehozni, és minél nagyobb spektrumot letakarni azért, hogy a gyerekeink az itt töltött éveknek köszönhetően olyan alapot kapjanak, amely sikeres sportolóvá és sikeres emberré tudja őket tenni.
Korábban dolgozott a felnőtt női kézilabda-válogatott másodedzőjeként is. Összehasonlítható a két munka?
– Mindenben más. A gyerekek azért alakíthatóak, az ő értékrendjüket, belső motivációjukat tudjuk kicsit formálni, például a mostani COVID-helyzetben is. Eközben a felnőttek már szinte kész játékosok, de szerintem mire odaérnek, nagyon sokan elveszítik azt a belső motivációt. Eközben a kicsik nagyon friss húsok ezen a piacon, és ők még tényleg lázban égnek.
– A magyar leány utánpótlás az elmúlt években sikert sikerre halmozott. Mire lehet ebből következtetni a felnőttek mezőnyében?
– Mindig hittem abban, hogy a magyar képzés, illetve a magyar edzők munkája jó, sőt nagyon jó. Voltak évek, amikor ezt a nagyok közé már nem tudtuk átültetni, és ami az utánpótlásban még fényes meg színes volt, az a felnőttvilágra már elszürkült. Az elmúlt éveknek az utánpótlás-eredményei pontosan azt mutatják, hogy van egy alap, amiből tudnánk építkezni, de nem olyan könnyű integrálni. Mi lányok talán még kicsit szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert egy tizennyolc éves játékos szinte kész felnőtt fizikai paraméterekkel bír, és könnyebben be tud állni a sorba, de még sok-sok gyakorlás, meccs kell, ahhoz, hogy eredményt tudjon mutatni. Azért jó, ha értéket és eredményt tudunk az utánpótlásban, mert akkor tovább pislákol egy lámpa, hogy igenis meg kell találnunk a megoldást, be kell vezetnünk a fiatalokat a felnőtt élsport világába.
(utanpotlassport.hu / Bruckner Vince)
