Siti Beáta, a Fehérvár KC női kéziseinek másodedzője, az EHF Kupa elődöntőjére készül csapatával. Ebből az alkalomból beszélgettem vele.
-A dán Esbjerget kell kiverni a döntőbe jutáshoz. Hogyan látja az esélyeket ?
Ellenfelünk a negyedik legerősebb dán csapat. Nehéz lenne tippelni az esélyeket illetően. Mindenképpen a maximumot kell nyújtanunk, hogy finalisták legyünk.
– Korábban ellenfelek voltak hugával, Eszterrel, most pedig Ön irányítja testvére felkészülését.
– Amikor még mindketten aktívak voltunk, előfordult, hogy kiosztottunk egy-két pofont egymásnak a meccseken. Ez ebben a sportágban elkerülhetetlen. Ráadásul, Eszter a Fradiban játszott, én pedig sokáig a Dunaferrben. Ez a két csapat uralta a hazai mezőnyt a 90-es évek második felében. Nagy volt a rivalizálás. Most egy hajóban evezünk, ez a helyzet sokkal könnyebb. Egyébként azt hiszem, hogy jó testvérek voltunk és vagyunk.
– Önjátékosként gyakorlatilag mindent elért..
– Igen, sok siker részese lehettem. A Dunaferrel kétszer voltunk bajnokok, 1999-ben pedig megnyertük a Bajnokok Ligáját. Ezen kívül tagja voltam a Dunaújváros KEK és EHF Kupa győztes csapatának is. Aztán a dán Ikasttal, majd a Fehérvárral szereztem még egy-egy EHF Kupa elsőséget.
– A válogatottal pedig Európa bajnok, VB-második, olimpiai bronz- és ezüstérmes lehetett.
-Igen. De pontosan a válogatotthoz kötődik a legfájóbb emlék is. A 2000-es sydney-i döntőben nagyon közel álltunk az olimpiai bajnoki címhez. Hatgólos vezetésünk után azonban fordítottak a dánok. Azt a mérkőzést soha nem néztem vissza és nem is fogom…
Takács Gábor – Fotó: bajnokokvarosa.hu
