Olvasom a Nemzeti Sportban szombaton megjelent, Bartha Csaba által jegyzett, ejnye-bejnyékkel és szokásos dörgedelmekkel fűszerezett vezérigazgatói véleményét, amelynek lényege: ez így nem mehet tovább! Bartha Csaba nem olyan régen (második éve) ül a Veszprém Handball első emberét megillető székben. Ha valóban komolyan mondja, amit nyilvánosságra hozott, akkor azt is hozzá lehet tenni: megnyilvánulása az adott helyzetben már az utolsó utáni percben történt meg.
Nagy László nagyhatalom a magyar kézilabdázásban (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)
Amikor egy kicsit visszakanyarodok az időben, a történelmi hűség kedvéért nem árt bizonyos tényeket feleleveníteni. Az 1977-ben a megyei bajokságban rajtolt, s rövid úton páratlan sikerre felfutott klubnak az európai élvonalba juttatása vitán felül az alapító Hajnal Csaba személyéhez köthető. Hajnal a pénzszerzés területén is nagyon jól mozgott, bár voltak vitatható esetei is, így például személy szerint nekem elég komoly összeggel tartozik. Az egykori Építők számos névváltáson is átment az évtizedek során, miközben már 2002-ben, a Magdeburg ellen a mai BL elődjének, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjében szerepelhetett.
Azóta kimondva vagy kimondatlanul, de Veszprémben a Bajnokok Ligája megnyerése a fő téma. A pénz pedig folyamatosan dőlt (és mindmáig is dől!) a klub kasszájába, a nagy álom pedig hiába volt olykor karnyújtásnyira a Bakony-alji klubhoz, eddig nem sikerült a BL-megnyerése. (A Kielce ellen még kilenc (9) gólos előny is kevés volt a végső győzelemhez!) Azoknak, akik Hajnal eltávolításától remélték az előrelépést, ezt a tételt is régen el kell felejteniük.
A következő „ébredést” a hároméves „hintázás” után hazatért Nagy László ötéves veszprémi szereplésével párhuzamosan kellett megélniük a kitartó szurkolóknak. A számos sérülést is hordozott Nagy László produkciója ugyanis jócskán elmaradt a várakozástól, miközben a kiöregedő játékos más területeken egyre nagyobb szerepekhez jutott. Bár remélem, jól tudom, hogy a népszerű „Lacika” edzőként egyetlen klubnál sem szerzett érdemi edzői tapasztalatokat, ennek ellenére mára odáig jutottunk, hogy „szép csendben” az ő hangja lett döntő nem csak a Veszprém csapatánál, hanem a magyar férfiválogatottnál is.
Eddig eljutva talán abba is hagyom, ha nem kapok biztatást a kommentekben felszínre kerülő, különböző vélemények olvasásából. A szurkolók ugyan nem szakemberek, viszont olykor rátapintanak a lényegre és le is merik azt írni. Márpedig a Veszprém kézilabdázóinál már hosszú évek óta nem különösebben jól mennek a dolgok. Ennek a negatív tendenciának számos oka van. Néhányat megpróbálok felsorakoztatni.
Az ott megfordult edzői sor az egy kivételtől (Ljubomir Vranjes) eltekintve mindenki a Nagy László által ápolt, spanyol vonalról érkezett. És nem az a baj, hogy ők jöttek, hanem az, hogy egyikük sem produkált kiemelkedőt. David Davis esete pedig egészen egyedi. Miután letelt a kétéves szerződése és a második évben csak a Magyar Kupát tudta megnyerni, a bajnoki cím elvesztése mellett a BL-ben pedig idejekorán kiesett, a klub (talán Nagy László ajánlására?) újabb kétéves szerződést kötött a „sikeredzővel”. Majd egy-két héten belül a megkötött szerződést a Veszprém vezérkara felmondta. Kérdés: mekkora bánatpénzt kellett kifizetni Davisnak az érdemtelenül aláírt szerződése felmondásáért?
Ami pedig a legújabb mágust, Xavier Pascalt illeti, négyéves szerződéséből kettő mindjárt letelik és a Veszprém hátrébb van az európai klubok rangsorában, mint volt előtte bármikor. Közben egy éve tizenhét játékossal erősítettek (?), többek között négy egyiptomi „klasszissal” is, akik azonban nem tudják az a teljesítményt leadni, amire szükség lenne. Pascal úrnak viszont így a jó, ugyanis az egyiptomi „vendégek” országuk válogatottjában is Pascal kezei alatt dolgoznak. Ezek után csak azt kellene megkérdezni: melyik a fő állása Xavier Pascalnak: az egyiptomi válogatott vagy a Veszprém Handball együttese? Ugyan a BL-csoportmeccsekre szokás legyinteni azzal, hogy majd tavasszal kell a csúcsformára eljutni, de azért az eddigi hetes vereség-sorozattal produkált idei 5. hely sokkal markánsabb ellenvéleményeket érdemelne!
Más. A nagyhatalmú Nagy László és a körülötte bólogatók könnyedén elengedték Fazekas Gergőt Lengyelországba, miközben időről időre közhírré teszik, hogy szándékoznak csapatukat „magyarosítani”. Meg lehet nézni, kiket hoztak Fazekas vagy Zoran Ilic helyére, miközben ők Xavier Sabate kezei alatt megbecsült és eredményes játékosai a szisztematikusan építkező és egyre feljebb törekvő Wisla Plock gárdájának.
Ami pedig a válogatottat és Chema Rodriguezt illeti, az együttes a „hígabb” mezőnyű világbajnokságon nyolcadikként végzett, az idei Európa-bajnokságon pedig a nem éppen előkelő 10. helyen zárt. A kontinensvetélkedő után Chemát megerősítették, Nagy László pedig szűkszavúan csak ennyit nyilatkozott: „A magyar férfi kézilabda válogatottal kapcsolatosan csak jót tudok mondani.”
Érdekes dolgok ezek. Chema – aki kerek-perec elhárította, hogy a magyar nyelvvel barátkozzon – úgy kapott négyéves szerződést a magyar férfi kézilabda válogatott élére, hogy előzőleg alig egyéves edzői múlttal rendelkezett. Több, nyilvánvaló hibája közül talán csak a konok következetességgel alkalmazott 7 az 5 ellen változatot emelném ki, amelynek ismételt csődje ellenére napokkal később is azt nyilatkozta a Nemzeti Sport címoldalán, hogy ma is mindent ugyanúgy csinálnék, mint korábban. Erről csak annyit: ha ez egy magyar edzővel történik meg (vagy a horvátok elleni vereség nyert állásból, két és fél perc alatt), akkor az illető már másnap sem tudott volna nyilatkozni, mert azonnal megkapja a felmentését…
Ennyit a teljesség igénye nélkül, hiszen a furcsaságokat még jó ideig lehetne folytatni. Olyan tények következetes elhallgatásáról van szó, amelyeknek pedig mélyreható elemzéseket és érdemi következtetések levonását kellene magukkal vonniuk.
(jochapress / Jocha Károly)
Írta a JochaPress
