Milyen lehet az EB-hangulat? Jó volna tudni. Kellene írni róla, és az a kisebbik baj, ha a szavakat kell keresni egy élmény felidézéséhez. A nagyobbik, ha magát az élményt.
Talán meg kellene kérdezni a hoki-fanatikusokat. Úgy képzelem, már több ezer magyar rajongó nézett utána itt-ott, hol fog lakni jövőre Svájcban, menyibe fognak kerülni a jegyek, mikor kell szabadságra menni és honnan szerzi be a mezt meg az arcfestéket. Vb-hangulatban mindez, mert az már bizsereg, előrevetít egy majdani közösségi élményt, ami időben még messze, de már most jó rágondolni.
A hokiválogatott ugyanis ott lesz a vébén. Ami nélkül, lássuk be, nehéz magyar szurkolónak "vébé-hangulatról" beszélni. Arról, amit nem hiszem, hogy tömörebben és jobban össze lehetne ennél foglalni: mind ott leszünk. Együtt.
Ez az, ami fociban nincs. Huszonkét éve. Elképzelem, ahogy mondjuk 88-ban egy félbeszakadt Megyeri úti hokimeccsen azt mondja valaki: nyugi gyerekek, ezek előbb jutnak fel az A-csoportba, mint a focisták megint akárhová… Azt a röhögést hallani kellett volna.
Színtisztán szerencse kérdése, hogy még átélhettem magyar kupacsapat nemzetközi menetelését, az azzal járó eufóriát, ráadásul szurkolóként, ami egy őszinte állapot az újságíró mesterséges, kötelességszerű távolságtartásához képest. De ennek már huszonhárom éve, nagy, de fakuló emlék, az érzelmi memória hátsó zugaiban.
Az EB-hangulat így aztán mások hangulatát fogja jelenteni. Remek dolog gyönyörű városok gyönyörű stadionjai felé hömpölyögni görög, német, spanyol vagy éppen osztrák őrültek között, kulturális kavalkád részesének lenni, mert kétségtelen, egy foci-világverseny az az esemény, amelyen még a sörözés is kulturális tevékenységnek minősül. (Nem mintha szeretném a sört, de ez mellékszál.)
EB-hangulat: az, ami két meccs között történik. Maguk a meccsek jól ismert történetek, egyre elképesztőbb játék, kilencven perc önkívület, önálló előadás pályán és külön műsor nézőtéren – szinte mindegy, EB-ről, BL-ről vagy egy angol bajnokiról van szó.
EB-hangulat: ami Salzburgtól Bernig a szállodákban, utcákon lesz, és ami itthon a tippelés, vitatkozás és szabadságolás, vagy annak hiányában szentségelés. Olasz és spanyolhívők összeveszése, ami már az első középkezdés előtt borítékolható, mert jobb híján idegen futballkultúrák termeltek ki magyar rajongókat. Nagy idők tanúi mesélik, volt ez fordítva is, jó lehetett.
Tippem nincs. Egy görög EB-arany óta különben is, minek tippelni? Annál jobbat, amit Lineker mondott, frappáns színpadi szerzők sem tudnának, úgyhogy hagyjuk a frappáns véleményeket is. Biztos a németek nyernek. Ha mégsem, az axióma akkor is megmarad, ennyit a futball logikájáról. Úgyhogy inkább kívánnék: jó szórakozást mindenkinek a bajnoksághoz, amely Ausztriában lesz, ahol utoljára ünnepeltünk magyar kijutást fociban, és Svájcban, ahol jövőre fogunk magyar jelenlétet, kár, hogy nem fociban.
