Nem síelés és nem is repülés, a kettő között valahol félúton találjuk a sportágat.
Egy autóban, utazás közben vágták a legújabb speedride filmet a magyar extrém sportolók. De mit is kell tudnunk a síelés és a siklóernyőzés gyermekéről?
– Svájcból hazafelé, az autóban vágtam ezt a filmet – meséli Szabó Péter a Blind Edge in Valloire című mozi készítésének körülményeit.
A négyperces speedride mozi kimondottan a Youtube-ra készült. Péter a múlt héten rakta fel a videomegosztóra, azóta több mint négyszázan nézték meg. A magyar siklóernyős pilóta három cimborájával a svájci Valois nevű síterepen töltött egy hetet.
– Régóta kerestük azt a sportot, amit télen is tudunk csinálni. Repülni ilyenkor nem nagyon lehet, vagy inkább: nem túl jó. Tavaly nyáron egy francia barátunk, Antoine Montant mutatott nekünk speedride videókat. Amikor a barátaimmal megnéztünk néhány filmet, azonnal elhatároztuk: ezt ki kell próbálnunk! – meséli Péter.
A speedride, vagy speed flying igazából az ejtőernyőzés, a siklóernyőzés és a síelés
keresztezése.
A sportolók síléccel a lábukon jönnek lefelé a lejtőkön, a fejük felett pedig egy kis méretű ernyő lebeg.
Az ernyő nagyon nagy sebességgel(80-100 km/h) képes szakítani.
Voltaképpen a speedride ernyők repülési tulajdonságai nem túl jók, de ez egyáltalán nem baj. Sőt, éppen ez a cél! A sport lényege, hogy az ember síléccel a lábán bármilyen terepen le tudjon menni. Nem síelés és nem is repülés, a kettő között valahol félúton találjuk a sportágat.
Történelem
A sport a francia Alpokban született.
Elsőként a siklóernyősök, különösen a műrepülő, un. acro pilóták kaptak rá a dologra.
– A speedride a két kedvenc hobbim, a siklóernyőzés és a síelés keresztezése. Ha ernyővel repülsz, a levegő az a játéktér, amiben gondolkodnod kell. Ha pedig sízel, akkor kíméletlenül hozzá vagy kötve a földhöz. A legjobb pillanat, amikor elugratsz egy buckáról… A speedride egészen komplex dolog. Egyszerre síelsz és repülsz, mindenre oda kell figyelni: a hegyoldalon fújó széllel ugyanúgy számolni kell, mint a hó minőségével, vagy az ernyő repülési tulajdonságaival – mesélte az acro siklóernyőzés egyik nagyágyúja, Antoine Montant.
Felszerelés
– Mi ejtőernyőt használunk speedride-ra – avat be Péter bennünket a részletekbe. Megvettünk néhány olyan kupolát, amit az ejtőernyősök leselejeztek. Ezzel ők már nem ugranak, viszont a mi céljainkra kiválóan alkalmasak. A speedride-hoz ugyanis gyors ernyőre van szükség, ami nem repül túl jól. Ha például siklóernyővel próbálkoznánk, az kirepülne a hegyről a völgy fölé. A speedride viszont arról szól, hogy a talaj közelében maradsz, csúszol a havon, ahol pedig nagyon meredek, ott repülsz.
A speedride egyik hatalmas előnye a síeléssel szemben, hogy nem kell szlalomozni. A meredek és egyenetlen terepen is nyílegyenesen lehet nyomatni a síléccel, hiszen a fejünk fölött lévő 8-10 négyzetméteres kupola megtartja az embert, nem kell félni az esésektől. A speedrideer beülőhevederben ül, a sebességet pedig a kézben lévő fékekkel szabályozza.
Speeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeed!
– Olyan gyorsan lehet menni egy lejtőn lefelé, ahogy egyébként síléccel soha sem mernék – meséli élményeit Péter.
A leggyorsabb ernyők akár 120 km/órás sebességre is képesek (a normál utazótempó 40-60 km/h körüli van).
Szabályozás
Az új sportág a hatóságok szerint siklóernyőzésnek minősül, ezért használatát siklóernyős oktatóktól lehet megtanulni.
A síterepek jelentős része tiltja a speedride-ot, viszont néhány helyen kezdik meglátni az új sportágban rejlő fantáziát.
www.extrem.hu / Kollmann András
