“Visszalépés? Soha!”
Nagyobb siker lenne egy szlovák bajnoki cím személyesen Önnek, mint mondjuk a 2016-os Eb-kijutás?
– Nagyon különböző a két feladat: Magyarországon a legjobbak legjobbjaival dolgozhattam a felnőtt válogatottnál, itt pedig egy fiatal csapatot kell irányítanom, amellyel nagyon szeretek együtt dolgozni, és ahol a játékosok fejlesztése is a feladatom. A válogatottnál nagyban függött az én munkám a klubedzőkétől is. Persze, az, hogy 44 év után kijutottunk az Európa-bajnokságra, az nagy siker volt. De számomra ugyanígy értékes, hogy egy fiatal DAC-ot vezethetek, amellyel megvan az esély a komoly előrelépésre. Sikerült pár klubrekordot felállítani, ami szép, de a szurkolók trófeákat szeretnének.
Ha a DAC szóba kerül, mindig felmerül az is, hogy ez egy különleges klub. Így, 8-9 hónap után Ön mit tapasztalt?
– Az biztos, hogy ilyen jó és professzionális körülmények között ritkán dolgoztam eddig. Minden a rendelkezésemre áll az eredményes munkához, ráadásul kiváló a munkakapcsolatom Világi Oszkár elnökkel és Jan Van Daele sportigazgatóval is. Rengeteg tehetséges játékos áll a rendelkezésünkre. Amit egyedül sajnálok, az az, hogy egyelőre nem tudtunk igazán a nagyszerű szurkolótáborunk támogatására támaszkodni, telt ház előtt játszani, mióta én vagyok az edző, pedig az hatalmas előnyt jelentene a számunkra. Pedig normális esetben 10 ezernél több drukker is kint lenne a stadionban, ők pedig tényleg a csapat 12. játékosát jelentik. Épp emiatt is tartom fantasztikusnak azt, amit eddig elértünk, a szurkolók támogatása nélkül is a második helyen tudunk állni.
Nem is tudom elképzelni, mi lenne itt a táborral mögöttünk, talán 5-6 ponttal is többje lenne a csapatnak, nagy kár, hogy nincsenek velünk a szurkolóink a járványügyi helyzet miatt.
Voltak, akik szerint visszalépés volt a szlovák bajnokságba mennie Belgium után.
– Én egyáltalán nem így tekintek az akkori döntésemre. Voltak megkereséseim más belga kluboktól is akkor, de őszintén szólva, annyira nem voltak érdekesek ezek az ajánlatok. Az ottani klubfilozófiák nem passzoltak hozzám. Itt viszont megkaptam a lehetőséget, hogy egy olyan kerettel dolgozzak, amely talán a legtöbb tehetséget vonultatja fel az eddigi állomásaim közül. A lehetőségek, a körülmények itt voltak a legjobbak. Fontos volt, hogy versenyben lehetünk a bajnoki címért, a kupáért, illetve a BL- vagy az EL-szereplésért is.
Két csapatot megmentettem a kieséstől Belgiumban, ami nyilván nagy siker volt a két klub számára és számomra is, de most ennél komolyabb célokért küzdhetek. Számomra egyébként nagyon érdekes a szlovák bajnokság, kedvelem az itteni embereket, sok segítséget kapok. Visszalépés? Soha!
Ön hosszú távú projektként tekint a dunaszerdahelyi munkájára? Mi az ütemterv?
– Egyelőre két évre szól a szerződésem, igyekszem mindent megtenni ez idő alatt a játékosokkal együtt a minél sikeresebb szereplésért. Nyilván idő kell az eredményes munkához, de szerintem elég jó úton járunk.
“Nekem nem számít, ki honnan jön”
Mit gondol a DAC magyar játékosairól, mi az ő szerepük?
– Rájuk is ugyanúgy tekintek, mint a csapat többi tagjára. Ott van ugye Kalmár Zsolt és Schäfer András, akik magyar válogatottak, de ehhez az is kellett, hogy Dunaszerdahelyen is jól szerepeljenek, a klub nélkül a nemzeti csapatnál sem figyelnek fel a játékosokra. Zsoltnak a mostani Eb-re jutásban is komoly szerepe volt, a Bulgária és Izland elleni pótselejtezőkön is remekül játszott, mint ahogy a Nemzetk Ligája-találkozókon is. Schäfer egy fiatal futballista, akit talán egy éve még Magyarországon sem nagyon ismertek. Azóta a DAC-nál is kulcsszereplő lett, fel is hívta magára Marco Rossi figyelmét. Vida Máté egyelőre sajnos sérült, nála még nem tudni, hogyan alakul a következő időszaka. Az biztos, hogy ha a DAC-nál jól szerepelnek, akkor a válogatottban is komolyan számolnak majd velük.
Nem jött még el az ideje, hogy például Kalmár Zsolt ismét egy komolyabb bajnokságba, Nyugat-Európa felé vegye az irányt? Mostanra a szlovák bajnokság egyik legjobb játékosa lett, talán ki is nőtte már a Fortuna Ligát.
– Valóban komoly előrelépés történt az ő fejlődésében is. Most az a dolga, hogy továbbra is így futballozzon, hiszen eddig szinte ontotta a gólokat és sok gólpassza is van a ligában, a csapat vezére és a bajnokság egyik legjobb játékosa. Most az a legfontosabb, hogy segítse a csapatot, aztán majd jöhet a következő nagy lépés. Benne minden megvan ahhoz – tehetség és képességek -, hogy egy topligába is elkerülhessen. De most meg is kell mutatnia a klubjában és majd a válogatottban is, hogy mire képes. Nem lesz könnyű dolga, hiszen Franciaország, Németország és Portugália ellen kell bizonyítania, de szerintem a nyári Eb után eljöhet az ő ideje is a továbblépésre. Sok múlik majd azon, Rossi milyen szerepet szán neki, milyen lesz a csapat taktikája, felállása.
Tervezi, hogy további magyar játékosokat is Dunaszerdahelyre csábít, vagy nem a nemzetiség a lényeg?
– Pontosan, így korrekt, ahogy mondja. Számomra az a fontos, hogy fiatal és tehetséges játékosok jöjjenek a DAC-hoz. Ha esetleg Magyarországról jönnek, örülök, de ugyanígy boldog vagyok, ha mondjuk, Németországból vagy máshonnan érkeznek az igazolások. Nyilván ismerem a magyar játékosokat, a karakterüket és hozzáállásukat, tudok velük dolgozni, de nem az az elsődleges szempont, hogy honnan érkeznek a futballisták. Nem véletlenül vannak Afrikából vagy Dél-Amerikából is játékosaink.
Nekem nem számít, ki honnan jön, csak a minőség és a tehetség fontos.
“Miért ne lenne reális a bajnoki cím?”
A tavasz legnagyobb meccse előtt állnak. Mekkora jelentősége van a bajnoki cím szempontjából a Slovan elleni hétvégi rangadónak? Ha nem nyernek, eldőlt minden?
– Meg kellene szereznünk a három pontot, de legalább az egyet, ami még esetleg opció lehet, de ez attól is függ, mi történik majd a többi találkozón. Egy igazi döntő vár ránk, de nem is egy döntő, hanem inkább 12, ennyi mérkőzésünk van még összesen hátra a bajnokságból. Vár ránk egy nagyon nehéz rájátszás majd, hiszen nem csak a Slovan, de a Zsolna, a Nagyszombat vagy az Aranyosmarót is erős ellenfél például. Meglátjuk, meddig tudunk eljutni. Ahogy az elnökünk is mondta, nem kötelező a bajnoki arany, de képesnek kell lennünk rá, ennek érdekében készítjük fel a csapatot az elmúlt nyolc hónapban. Majd kiderül, mire lesz ez elég. A Slovan ellen ugyan idegenben játszunk, de így, zárt kapuk mögött ennek igazán nincs is jelentősége.
Reális már most a DAC bajnoki címéről beszélni vagy ez még azért a jövő zenéje?
– Miért ne lenne reális, ha jelenleg csak hét pontra vagyunk tőle? Ugyan ez nem annyira kevés, de mögöttünk is nagy a távolság, a klub történetének egyik legjobb időszakát éljük meg. Jól játszott a fiatal csapatunk a bajnokságban, és bár két évre szól a szerződésem, már az első idényben próbálok a csapattal minél nagyobb sikert elérni. 4-5 évvel fiatalabb a csapatunk átlagosan, mint a Slované például, nekünk a fiatalok fejlesztése, új szintre emelése is fontos feladatunk, és szerintem ezen a területen is jó munkát végeztünk eddig, nem véletlenül érdeklődnek több játékosunk iránt is más csapatok. Összességében én elég optimista vagyok, a csapat jó állapotban van, meglátjuk, majd ez mire lesz elég. Mindent megteszünk majd az utolsó pillanatig!
“Át tudom érezni a Ferencváros edzőjének a helyzetét”
Milyen egyébként edzőként a szlovák bajnokságban versengeni?
Van 3-4 erős csapat, akik ellen nagyon nehéz játszani, de a többi gárda kicsit fél tőlünk. Beállnak védekezni, mi irányítjuk ellenük a meccseket, birtokoljuk a labdát és mindenki elvárja tőlünk a győzelmet. Ez sem egyszerű.
Legutóbb a Nagymihály ellen győztünk, de nem voltam elégedett a játékosok hozzáállásával, mert az első félidőben, amikor 75 százalékban nálunk volt a labda, elvártam volna, hogy több gólt is szerezzünk. Úgy éreztem, a csapat szintjéhez képest keveset nyújtottunk. Persze, a játékosok számára sem könnyű néha ez a helyzet, nekik is könnyebb olyan ellenféllel szemben játszani, amelyik futballozni is akar. Az én elvárásom, hogy mindig éhesnek legyünk a sikerre.
Össze lehet hasonlítani a Fortuna Ligát és az NB I-et ebből a szempontból?
– Nem könnyű…a Ferencváros például már egy egészen más szintet képvisel, talán csak a Slovannal lehetne összehasonlítani. Erős csapata van a Fehérvárnak is, láttam például az FTC elleni kupameccsüket is.
Valahogy a magyar bajnokságban jobban akarnak futballozni a csapatok, nyíltabbak a meccsek, nincsenek talán olyan félős ellenfelek, mint a szlovák ligában. Persze, át tudom érezni a Ferencváros edzőjének is a helyzetét,
nekik is vannak azért kisebb klubok ellen olyan meccseik, amikor az ellenfél csak védekezni akar – mint sokszor a mi meccseinken. Míg a szlovák válogatott remek teljesítménnyel kijutott az Eb-re, a klubcsapatok terén jelenleg a magyar foci előrébb tart, főként a Ferencvárosnak köszönhetően.
Nem is lepte meg akkor, hogy bejutottak a BL-csoportkörébe?
– Azért meglepett, bár látva a meccseiket, meg is érdemelték, hogy ott legyenek. A selejtezők során erős ellenfelek ellen remekeltek, de meglepő volt, hogy olyan nagynevű klubok ellen is továbbjutottak, mint a Celtic vagy a Dinamo Zagreb.
Időről időre felvetődik a neve magyar kluboknál, például a Honvédnél is. Eljöhet az ideje annak, hogy az NB I-ben legyen edző?
– Jelenleg ez nem foglalkoztat. Nagyon boldog vagyok Dunaszerdahelyen, a válaszom talán igen, talán nem, de nem lenne fair a klubommal szemben, ha most a jövőmről spekulálnék.
“Halálcsoport? A legjobbaktól lehet a legtöbbet tanulni!”
Látta az Izland elleni pótselejtezőnket?
– Igen, és az utolsó 20 perc alapján teljesen megérdemelt volt a magyar válogatott továbbjutása. Nagyon boldog voltam, hogy az Eb-re jutás négy év alatt már másodszor is összejött Magyarországnak. Remélem, az Európa-bajnokságon már minél több szurkoló előtt futballozhat majd a válogatott a Puskás Arénában.
Mennyire és miben más ez a csapat, mint a 2016-os?
– Az biztos, hogy a Rossi-stílus jól látszik, a 3-5-2-es alapfelállás ugyanaz, mint amit az olasz edzőtől a Honvédnál is láttunk. Jó látni, hogy azok a játékosok, akik nálunk az utánpótlásban szerepeltek – Szalai Attila, Sallai Roland, Szoboszlai Dominik -, vagy azok a fiatalabb futballisták, mint Kalmár vagy Nagy Ádám most mind fontos elemei a válogatottnak. Sokat fejlődtek mindannyian. Ott van az a Willi Orbán is már, akit én is el akartam hívni a válogatottba, de akkor azt mondta, inkább Joachim Löwnél és a német válogatottban szeretne futballozni. Végül aztán később úgy döntött, hogy magyar válogatott lesz, mert nem lett volna reális bekerülnie a Nationalelfbe. Vele és Gulácsival nagyon sokat erősödött a csapatuk. De mondhatom, hogy Lang, Fiola, Szalai Ádám vagy Lovrencsics is az én játékosom volt a mostaniak közül, de sokkal tapasztaltabbak lettek. Összességében mondhatom, hogy ez csapat egyre erősebb lett az évek során.
Bernd Storck karrierjének mekkora lökést adott az, hogy kijutott a négy évvel ezelőtti Eb-re a magyar csapattal?
– Nézze, ez már a múlt, de minden kihívást szívesen fogadtam a pályafutásom során, legyen szó akár egy klubról vagy egy válogatottról. Mint amikor például a Mouscronnál vagy Cercle Bruges-nél elvállaltam, hogy megmentem a csapatot a kieséstől, és végül sikerrel is jártunk. A klubedzői munkát azért jobban kedvelem, a mindennapi feladatok kötnek le igazán, akár edzőként, akár sportigazgatóként. De az olyan meccsek jelentettek igazán nagy kihívást, amikor erősebb ellenfelekkel találkozunk, mint Belgiumban a Genk, a Bruges vagy a Standard Liége, de ugyanígy szép emlék számomra az Ausztria vagy a Portugália elleni Eb-csoportmeccs. Ezeken a meccseken jellemző leginkább az én filozófiám, a “Soha ne add fel!”, a pozitív hozzáállás – ez ad igazán nagy lökést egy edzőnek. És a válogatottnál megszerzett tapasztalatot a kluboknál is remekül fel lehet használni.
Jó az nekünk, hogy most bekerültünk az Európa-bajnokság legkeményebb csoportjába?
– Persze, hiszen a legjobbaktól lehet a legtöbbet tanulni.
Nincs veszítenivalója a magyar csapatnak, mint ahogy 2016-ban sem volt.
Senki nem várta, hogy pontot-pontokat szerzünk majd Ausztria vagy Portugália ellen, mégis sikerült. Kicsit hasonló a mostani helyzet, de mégis más, hiszen két csoportmeccset otthon játszhat majd a csapatuk. Talán most is lesz majd egy-két meglepetés…
Kimegy majd szurkolni, ha lehet?
– Mindenképpen, ha a körülmények megengedik, boldogan megyek Budapestre!
