Elképesztő mérkőzéssel kezdte a hazai EBSL-tornát a magyar strandlabdarúgó-válogatott Ukrajna ellen.
Az elmúlt évek fejlődésének köszönhetően az már nem meglepő, hogy strandlabdarúgó-válogatottunk igen komoly csapatok ellen is képes világszínvonalú játékra. A strandlabdarúgó EBSL-torna, amelyet az MLSZ Beach Arénában rendez a magyar szövetség, 12 válogatott tornája, a tét az Eb-döntőben jutás, amit Super Finalnak neveznek. A magyar válogatott tavaly jutott fel az A-divízióba, Európa 12 csapata közé, így ez az első alkalom, hogy ilyen magas szinten játszik a csapatunk. A siófoki tornán az A-Divíziós csapatok csoportjába Magyarország mellé a világranglista 19. Ukrajna, a 8. Spanyolország és az 5. Svájc került, azaz nem nevezhető kedvezőnek a sorsolásunk.
A csoport első meccsén Svájc (amelyben két magyar bajnok, a tavaly a Goldwinnal nyerő Spacca, valamint az idén a Gyöngyössel aranyérmes Meier is szerepelt) hosszabbításban nyert Spanyolország ellen. A végletekig izgalmas és változatos meccsen végül azzal nyert Svájc, hogy egy korai kiállítás miatt a spanyolok egy emberrel kevesebbet tudtak forgatni a pályán.
Amikorra megérkezett a stadion a magyar és az ukrán válogatott, szinte teljesen megtelt lelátók előtt kezdhették a meccset. És bizony szinte az egész meccs Magyarországról szólt. Arról, hogy a sérülés miatt hiányzó Ughy Márk mellett a legnagyobb strandlabdarúgó tapasztalattal rendelkező Simonyi Gábor szárnyal, harcol, küzd, vetődik, gólokat lő. Hogy az Európa válogatott Fekete Viktor tökéletes csapatemberként játszik, figyel a társakra, hogy Turós Viktor 18 évét meghazudtoló játékkal, parádés gólokkal jelentkezik be a nemzetközi strandlabdarúgás legtöbbet fejlődő fiatal tehetsége címre – ha van ilyen, vagy hogy Ficsór Dávid extraklasszis teljesítményt nyújt a kapuban. Az első percben Turós Viktor, a siófoki kedvenc szerzett vezetést roppant látványos góllal, majd Simonyi növelte az előnyt – 2-0-lal fejeztük be az első harmadot.
A második harmad mindjárt egy ukrán góllal kezdődött, de továbbra komoly tartása volt a válogatottunknak, ennek köszönhetően Turós Viktor lőtt újabb gólt. S egy pillanatra itt érdemes megállni, mert ebben a mozdulatban sok minden benne volt. Ugyanis egy felperdült labdát más módon is a kapuba juttathatott volna, fejjel, térddel, mellel, ő azonban feldobta magát a levegőbe, és csodálatos mozdulattal, félollóval bombázott a kapuba – hangorkánt robbantva ki Siófokon. Pedig ebben a mozdulatban nagy kockázat volt, hiszen könnyű rontani, hibázni. De Turós mégis ezt vállalta: felelősséggel, nagy önbizalommal, tökéletes kivitelezéssel. Betalált újra Simonyi is, Ábel Péter lőtt távolról hatalmas kapufát… A harmadik harmad közepén aztán két hibát kihasználva egyenlített Ukrajna, 4-4-gyel ért véget a rendes játékidő. A hosszabbításban a koncentráltabb ukrán együttes kiharcolta a győzelmet, amit – minden túlzás nélkül állíthatóan – a magyar válogatott is nagyon megérdemelt volna.
Ukrajna¬-Magyarország 4-4 (hosszabbítás után 5-4)
UKRAJNA: Hladcenko (Kovalenko) – A. Borsuk, I. Borsuk, Zborovski (1), Kornicuk (1), Hladcenko, Voitenko, Voitok (2), Pacev (1), Bucko. Szövetségi kapitány: Jevgenij Varenicka
MAGYARORSZÁG: Ficsór (Szacskó) – Berkes, Turós (2), Besenyei, Fekete, Szentes-Bíró, Ábel, Simonyi (2), Sebestyén. Szövetségi kapitány: Weisz Tamás
