Tar Mihály neve összeforrt az Érdi Spartacus nevével. A Magyar Edzők Társasága Életműdíjával is kitüntetett egykori versenyző, később edző és sportvezető ugyanis éppen ötven éve kezdett el birkózni, húsz éve pedig a sumót is meghonosította a helyi Spartacusban. Az idei év első hónapjában eltávozott, igen nehezen pótolható „Misi bácsi” tisztét egykori tanítványa, Sipos Árpád vette át, akit a sportkör április közgyűlése megválasztott az Érdi Spartacus elnökévé. Vele beszélgetett a jochapress.hu a hogyan továbbról.
Sipos Árpád az Érdi Spartacus új elnöke (fotó: jochapress.hu)
– Misi bácsinál kezdtem el sportolni, 1980-tól egészen 1989-ig az ő irányításával készültem, amikor egy sérülés miatt korán be kellett fejeznem az aktív sportot. Akkoriban más volt a birkózás, sokszorosan nagyobbak voltak a mezőnyök egy-egy súlycsoportban, mint mostanság. Nem voltam extra, a jobbak közé merem sorolni akkori önmagamat. Szerencsémre egyetlen percig sem helyeztem a sportot előtérbe, kitanultam az autószerelő szakmát és mindmáig ebben a tárgykörben dolgozom.
– Miként maradt a sport közelében?
– Az 1995-ben született fiam, Tamás hatévesen kitalálta, hogy ő cselgáncsozni akar, de a távoli edzéslehetőségek miatt végül rábeszéltem, birkózzon inkább itt, Érden. Így ő is itt, a helyi Spartacusban lépkedett előre, mert ez a sportkör mindig is meg tudta tartani a fiatalokat, Misi bácsiék megkedveltették velük az edzéseket, jól hangot találtak velük. Itt mindámig olyan családias a hangulat, amely összetartja a közösséget. Nálunk legutóbb is gond nélkül egy asztalhoz ült az egykori tanácselnök és három, különböző pártállású polgármester… Fiam egyébként 18 éves koráig versenyezhetett, birkózásban hazai, sumóban európai második is volt. Saját elhatározásból, máról holnapra fejezte be. A 2001-ben született lányom, Boglárka 2007-től egészen 2020-ig készült és versenyzett, de a harmadik vállműtét után már feladni kényszerült.
– Szülőként folyamatosan jelen volt, mígnem egy alkalommal Misi bácsi felkérte, legyen a segítségére.
– Nem edzősködésre, hanem az ő munkáját megkönnyítő, többrétű támogatásra akart megnyerni, amit el is vállaltam. Az évek során ez a kapcsolat folyamatosan erősödött, Misi bácsi mind több vonalon igényelte az együttműködést – húsz éven keresztül jól összedolgoztunk. Ügyvezetőként tettem a dolgomat, mindenféle anyagi juttatás nélkül. Misi bácsi szomorúságunkra elment, a sportkör adminisztratív és szakmai élete a feladatok korábbi megosztása miatt rendezett maradt.
Tar Mihály maradandót alkotott Érden (fotó: jochapress.hu, archív)
– Hogyan él és funkcionál jelenleg az Érdi Spartacus, a város harmadik, legerősebb sportköre?
– Fő szponzorunk nincs: három pénzforrással gazdálkodhatunk, amelynek 50 százalékát a helyi önkormányzat, 35 százalékát a Magyar Birkózó Szövetség, 15 százalékát pedig a tagdíjak képezik. Nálunk nagyon fontos az a szellemiség, amit Misi bácsi hagyott örökségül. Ez így hangzik: mindegy, hogy ki vagy, mindegy hogy honnan jöttél, ha nem tudsz tagdíjat fizetni, akkor is maradjál.
– Minden sportkörben, szakosztályban van egy-két olyan versenyző, aki egyfajta vezérszerepet tölt be.
– Nálunk most, hogy a birkózó Dénes Mercédesz végleg visszavonult, egy ilyen emberünk maradt, a Végh „Ricsi”, aki birkózásban U23-as Eb-bronzérmes, sumóban korosztályos világbajnok is, Eb-győztes is volt. Sajnos, éppen a napokban mondta le Indonézia a Strand Világjátékok megrendezését, ahova ő is hivatalos lett volna…
– Milyen helyet foglal el az Érdi Spartacus a klubok versenyében?
– Vannak jó birkózóink, válogatottjaink nincsenek, sumóban viszont igen erősek, a sumózás hazai zászlóshajói vagyunk. Legjobbjaink – Végh Ricsi, Végh Artúr, Búzás Patrik, Berta Mike – rendre legelöl csatáznak a magyar legjobbakkal. Nemzetközi vonalon például októberben lesz a Küzdősportok Világjátéka Szaud-Arábiában, ahol a mi Búzás Partikunk és a pécsi Pap Arnold léphet majd doióra. Japánban pedig a tervek szerint az ugyancsak októberben esedékes világbajnokság kínál bizonyítási lehetőséget a legjobb magyarok számára.
(jochapress.hu / Jocha Károly)
+
Post Views: 58
