Supka Attila tavalyhoz hasonlóan az idén is kivitte a nemzetközi porondra a Bp. Honvédot, mégis mennie kellett. Némi meglepetésre annál a Haladásnál állt újra munkába, amelynél a hírek szerint rendezetlen az anyagi háttér. Ezért is kíváncsiak voltunk, miért vállalta ezt a kockázatos megbízatást.
“Nagyon megviselt.”
Tömör, egyenes válasz, semmi mellébeszélés. Supka Attila nem fizet ki olyan közhellyel, hogy már nem foglalkozik a múlttal, csak előre tekint, lezárta sokadik kispesti időszakát, őszintén felelt arra, hogy miként vette tudomásul, hogy dacára a jó szereplésnek, távoznia kellett a Bp. Honvéd kispadjáról.
„Nagyon nehéz volt megemészteni az új tulajdonosok döntését. A csapattal elértük a céljainkat, hiszen tavaly után az idén is kijutottunk a nemzetközi porondra, itthon kupadöntőt játszottunk, amelyen a nálunk többre taksált fehérváriaktól szoros meccsen kaptunk ki, a bajnokságban a negyedik helyen végeztünk, azaz a feltételeket is tekintetbe véve jól szerepeltünk. Ráadásul ezer szállal kötődöm a Honvédhoz, hiszen ott cseperedtem fel, ott lettem élvonalbeli futballista, ezt megelőzően kétszer is irányítottam a csapatot vezetőedzőként, szóval tényleg megviselt, hogy mennem kellett.”
A történtek előzménye az volt, hogy a korábbi tulajdonos, George F. Hemingway április elején, 13 év után eladta a futballklubot a Reditus Equity Zrt.-nek, amelynek a vezetői a bajnokságot követően, egész pontosan egy héttel később, a Magyar Kupa döntője után egyértelművé tették, hogy – a Csárdáskirálynőből kölcsönözve – új műsorhoz új férfi kell.
„Ekkor már mindegyik élvonalbeli klubnak volt vezetőedzője, emiatt nem dúskálhattam az ajánlatokban. Egy külföldi érdeklődés akadt, annak a konkrétumaira vártam, amikor jött a hívás Szombathelyről, hogy tárgyaljunk.”
A Haladás a remek tavasza ellenére kiesett az NB I-ből, és csődközeli állapotba sodródott, több havi fizetéselmaradásból álló tartozást halmozott fel a játékosok felé. Illés Béla, a futballklubot működtető cég egyik tulajdonosa jelezte, egy forintért is szívesen átadják a maguk részét, végül a Haladás VSE jelentkezett vevőnek, ám a város és a klub közötti nézetkülönbségek miatt sok kérdés továbbra is nyitott. Hihetnénk, az ilyen hajóról mindenki inkább menekül, mintsem felkapaszkodna rá, Supka Attila azonban elvállalta a munkát.
„Az új tulajdonos, Homlok Zsolt határozottan azt ígérte, hogy minden rendben lesz. Felvázolt egy hároméves tervet, amelynek a célja egy fiatalokból felépített új csapat létrehozása és a visszajutás az élvonalba. Ez mégiscsak a Haladás, a magyar futball egyik legpatinásabb klubja, amelynek az NB I-ben van a helye, és számomra komoly kihívás ebből a feladatból részt vállalni. Remélem, a bajnoki rajtra már mindenki csak a futballra koncentrálhat, megoldódnak a gondok, mert most még sok beszélgetéssel tartani kell a lelket a játékosokban.”
Kispesten a nemzetközi porond, a bajnoki dobogó volt a cél – ehhez képest óriási váltás a fiatalok beépítése és a visszakerülés kiharcolása feladatként. Különösen úgy, hogy az utóbbi évekből sok példa bizonyítja: a kieső csapatoknak ritkán sikerül azonnal visszaverekedniük magukat az élvonalba. Supka Attila és a futballisták helyzetét némileg könnyíti, hogy ezt nem is várják tőle.
„Leszögeztük, nem elvárás az azonnali visszakerülés, felelőtlenség is lenne erről beszélni. Szombathelyen mindig sok volt a tehetséges fiatal, a közelmúltból talán elég csak Radó Andrást vagy Kovács Istvánt említeni, és most is készül velünk nyolc-kilenc olyan tizennyolc év körüli játékos, akikre fokozatosan lehet majd építeni, a beérésükhöz azonban türelemre van szükség. Szép feladat ez, szép kihívás, ami pedig az eredményt illeti, szeretnénk jövőre minél előbb végezni a tabellán. Persze, ha a télen úgy állunk, hogy komoly realitás a feljutás, akkor a klub és mi is biztosan meg is teszünk mindent érte.”
(magyarnemzet.hu / Pajor-Gyulai László)
