A Miskolc Steelers cornerbackje lett az év legjobb amerikaifutballistája U19-ben.
2016 egyik, ha nem a legsikeresebb csapata a Miskolc Steelers. Megnyerte a Cellect Aréna Kupát, a HFL-ben története során először lett bajnok, U19-ben pedig ezüstig jutott. 
Minden fronton Magyarországon eljutott legalább a fináléig (kivéve U17-ben, mert abban nem indultak). Az Acélvárosiak mindig is híresek voltak fiataljaikról, akik a felnőtt mezőnyben folyton bizonyíthattak. Ilyen Szabó Martin is, aki az U19-eseknél az év legjobbja lett.
Az ifjú Acélos Kanadában rengeteget tanult a sportágról, amit itt Magyarországon kamatoztat. Főleg a védelemben bizonyította, hogy mire is képes, de a korosztályos bajnokságban megmutatta, hogy irányítóként sem ügyetlen.
Fotók: Grátz Vilmos, Pazar András
Gratulálok az év MVP címhez. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy te lettél a legjobb?
Először is köszönöm szépen! Amikor megtudtam, éppen a taxiban ültem és úton voltam. Egyszer csak látom, hogy anya hív engem, gondoltam, bajban vagyok vagy valami ilyesmi. Szerencsére csak annyit akart mondani, hogy én lettem az U19-es bajnokság év játékosa. Képtelen voltam elhinni, hogy én nyertem meg. Nagyon büszke voltam magamra és sosem fogom elfelejteni ezt!
Hogyan értékeled a szezonodat a Miskolccal?
A HFL-szezon közepe felé volt egy kisebb hullámvölgy a csapatnál. Jött egy nagyon kemény Győr elleni meccs, majd egy vereség a Cowbells ellen. Ott megtorpantunk egy picit, de sikerült lábra állni és még keményebb focit játszani, amivel Miskolcra hoztuk a kupát! A junior szezonnak viszont úgy vágtunk neki, hogy muszáj bekerülni a döntőbe, mivel már az U19-es csapatunk fele megmutatta mit tud a HFL döntőjében. Összefoglalva, nagyon sikeres szezonunk volt és ezt a 2017-es idényben is meg akarjuk ismételni.
Bemutatkoztál a válogatottban is. Ez mit jelent számodra, főleg hogy az első győzelmet is megélhetted?
Részese lehettem egy történelmi eseménynek. Elmondhatatlan érzés volt. Sosem gondoltam volna 7 éve, amikor felvettem a vállvédőt fordítva első amerikai fociedzésemen, hogy idáig eljutok valaha. 
U19-ben irányító voltál és cornerback, HFL-ben pedig csak corner. Számodra mennyire volt nehéz lavírozni egész évben e két poszt között?
Én nagyon szerettem két poszton játszani, mindig is ki akartam próbálni magam az offense-ben. Nagyon élveztem, csak úgy, mint a tavalyi U19-es szezonban. Az egyetlen problémám az volt vele, hogy végig kellett nyomni a meccset oda-vissza. Nagyon fárasztó volt, de működött és nagyon hiányozni fog ez nekem.
Mi vonzott téged az amerikaifutball világához? Tudtommal Torontóban is gyűjtöttél némi tapasztalatot. Mit tanultál ott?
Még mielőtt kiköltözünk volna, már itthon is érdekelt ez a sportág. Sunyiban fent maradtam késő estig megnézni egy Super Bowlt. Akkor nagyon megtetszett és már másnap elmentünk venni egy labdát. Egy évig játszottam egy általános suliban flag focit, majd középiskolában 2,5 évet teljes felszerelésben. Ott mindennap volt edzésünk és videós felkészülés. Ott, amit csak tudtam megtanultam, mind az alapokat és még DB-nek való feladatokat is! Sokszor jöttek hozzánk profi játékosok edzést tartani az NFL-ből vagy a CFL-ből! Nagyon sok mindent köszönhetek nekik és a sulis csapatomnak!
