Hazánkban az alkoholfogyasztás, ezen belül az égetett szeszes italok fogyasztása jelentette a legsúlyosabb problémát az elmúlt években. Igaz, ma már nem az első helyen állunk a világranglistán, de meg mindig az „előkelő” harmadik-negyedik helyen tudhatjuk magunkat állítja dr. Takách Gáspár, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet addiktológusa, osztályvezető főorvos.
Tíz kicsi indok
Az iszákosok és alkoholfüggők száma a felmérések szerint Magyarországon 600-800 ezer fő között van, s ennek a tizede sem kezelteti magát. Az 50 éves férfiak halálozási aránya 10 ezer lakosra vetítve nálunk a legmagasabb a környező országokhoz képest. A helytelen táplálkozás és életmód mellett a legfontosabb és legsúlyosabb rizikófaktort a szenvedélybetegségek jelentik. Elég, ha az alkoholizmus következtében kialakuló májcirrózisra gondolunk, amely az egyik leggyakoribb halálok.
Az alkoholista személyiséget nehéz meghatározni, hiszen nemcsak az egyének, de körülményeik és az ivás okai is eltérnek egymástól, mégis sok a hasonlóság. Ma az alkoholisták személyiségében az átlagosnál többet tapasztalt tíz elem: a gyermeteg személyiség, primitív fokú szexuális szerveződés, függő élősdi személyiség, hiányzó vagy zavaros apaideál, nem megfelelő anyagyermek kapcsolat, felhalmozódó személyiségkárosító tényezők, rossz frusztrációtűrés, súlyos önértékelési problémák, elmezavarra való hajlam, önpusztító beállítottság. Gyakran előfordulnak személyiségfejlődést károsító tényezők is az egyén gyermekkorából.
Dr. Takách Gáspár elmondta, hogy a női nemnél is emelkedőben van az alkoholfüggők száma. A nők általában zugivók, így ivási szokásaik természetrajza is más. Ma már intézetük alkoholbetegeinek fele nő. Ez az arány azonban annak is betudható, hogy a biológiai kezelés mellett lelki terápia is folyik, s mivel a szebbik nem képviselői gyakran érzelmi okokból isznak, ők jobban is igénylik a lelki kezelést.
Bűn és bűnhődés
A szenvedélybetegségek alkoholizmus, drogozás titka és felszámolásának lehetősége a családban keresendő. Fontos szerepe van a társas lélektani helyzeteknek, a szerepeknek, az életmódnak. Nemcsak biológiai függőségről van szó, hanem alkoholista játszmáról, „karrierről” is beszelhetünk, s kétségtelen, hogy mindig találunk olyan személyeket, akik jóakarattal telve megpróbálják megmenteni a beteget, eközben önmaguk is rengeteget szenvednek. Segítségük sokszor hiábavalónak, erőfeszítésük reménytelennek tűnik, egyszerűen azért, mert rosszul segítenek.
A játszma nem tudatos, a megmentő, az üldöző, a balek, a megfásult szerepek igen gyakoriak, s a családtagok révén a társadalomnak egyre szélesebb rétege betegszik meg. A hozzátartozók jobbára szorongó, depressziós állapotot produkálnak, s ők sem minden esetben kezeltetik magukat, hiszen a család „fekete báránya” mellett viszonylag egészségesnek érezhetik magukat. Így sokszor a beteg az egész család tüneteit magán hordozza.
A szenvedélybetegeknél az anyagtól való függőség, a szégyenérzet, a bűntudat, a kisebbrendűségi érzés mellett megfigyelhető a társfüggőségt is. Ezért a betegek nagy része függőségi személyiségzavarban, viselkedészavarban is szenved. Minden embernek szüksége van legalább egy intim, felnőtt-felnőtt kapcsolatra. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy az alkoholista társak előbb-utóbb kifordulnak a házasságból, a párkapcsolatból, és sokszor visszakerülnek a gyermek szerepébe, az idős szülők mellé, vagy más kapcsolatokban kallódnak. Az integrálódásban a szűkebb, vagy a tágabb család tud a legtöbbet segíteni.
A játszmákból kikerülni iszonyúan nehéz, az autonómia erősítésével, a kisebbrendűségi szerepektől való megszabadulással spontánabb, intimebb lesz a kapcsolat, tudatosabbá válik az alkoholbeteg élete is. A társadalmi, életmódbeli rehabilitáció, valamint az egészséges szenvedélyek (egyebek mellett sport, közösségi programok) által a betegek olyan katartikus élményeket (pörgés, feldobottság, extázis) élnek át józanul, amelyet azelőtt csak az ital nyújtott. Természetesen túlzásba eshetnek így is, de ez közel sem olyan káros, mint az alkohol, s átmenetileg szükségük is van pozitív „pótcselekvésekre”.
A cikk folytatódik – 1/2. oldal
