„Na hála Istennek, már megint jönnek…” – sóhajtott fel egy Békásmegyerre igyekvő középkorú nő a szentendrei HÉV-en, amikor szembesült azzal, hogy magyar, német, francia, olasz, osztrák és számos már országból érkező fiatalok ezrei lepték el a jó öreg zöld-fehér szerelvényt kedd délután, amikor amúgy is tömegek indultak hazafelé a munkából.
„A jó k… anyátoknak kell idejönnötök minden évben” – ez már a budai alsórakpart Óbudai-szigethez közel eső részén hangzott el egy lepukkant Suzuki sofőrjétől, aki feltehetően már nagyon várta, hogy hazaérjen az asszonyhoz és a jégbe hűtött sörhöz, de a dugó miatt ez nem ment olyan könnyen. Ennyit az idei Sziget Fesztivál ellenzőiről, jövőre talán majd úgy időzítik a nyaralásukat, hogy ne legyenek itthon a rendezvény idején…
A lényeg a lényeg: bár tulajdonképpen még el sem kezdődött, máris nagy sikert aratott a 2007-es Sziget. A nulladik napon ugyanis nem csak a hetijegyesek foglalhatták el helyüket odabent, hanem egy fergeteges buli is várt a látogatókra az LGT jóvoltából. Szokatlan látvány volt a befelé igyekvő (vagy inkább araszoló) tömeget látva, hogy a 30-as, 40-es korosztály jelentette a többséget. A Nagyszínpad előtt ők tomboltak, ők „pogóztak” a legendás magyar együttes számaira, miközben a külföldiek és a magyar fiatalok érdeklődve figyeltek a „széleken”, vagy éppen tüntetőleg a sziget más részein bóklásztak. Sört arrafelé is mértek…
Komoly vita kerekedett abból, vajon illik-e ide egy ilyen „nagypapazenekar”, meg amúgy is „ciki, hogy nagyfaterok és nagymutterok lepik el a Szigetet”, de végül azért azok voltak többségben, akik szerint minden és mindenki megfér a fesztiválon, a Sziget pedig amúgyis korfüggetlen.
„Ó, de szép…” – ezekkel a szavakkal foglalta el helyét a színpadon Presszer Gábor az LGT-koncert elején, és nem is csoda, hogy meghatódott, hiszen a Main Stage előtti hatalmas terület színültig megtelt a kezdésre. Piciék hatalmas bulit rendeztek, talán az év koncertjét idehaza, amit az este kilenc óra tájban felbukkanó, borzasztóan hangos helikopter sem tudott tartósan megzavarni. „Integessetek, hátha elmegy” – adta ki az utasítást Pici, és lőn: több tízezer kéz lendült az égi jármű felé. Mit ad Isten, a röppentyű abban a pillanatban továbbállt, talán maga Gerendai Károly főszervező-mindenes intézkedett.
Kezdetnek nem volt ez rossz, bár azért szerdától remélhetőleg melegen szervírozzák a lángost…
Mobilpress – Ambrus Tamás
