Kétszeres kardvívó olimpiai bajnokunk kénytelen évről évre megújulni, de sem az új lebonyolítású vk-sorozat, sem a kardvívás változásai nem fognak ki rajta.
Szilágyi Áron káprázatos vívással egészen a döntőig menetelt a kairói Grand Prix-n, a kétszeres olimpiai bajnokot végül csak egy másik extraklasszis, a koreai Oh Szang-Uk tudta legyőzni Egyiptomban.
“Elégedett voltam a teljesítményemmel, és az eredménnyel is. Az első két világkupaverseny egyéniben nem sikerült igazán jól, ezért fontos volt, hogy ezúttal minden szempontból jó versenyt tudjak le, és szerencsére így is történt” – mondta elégedetten Áron.
Kairóban természetesen meglehetősen erős mezőny gyűlt össze, és Áronnak is akadtak igencsak nehéz ellenfelei a fináléig vezető úton, de ezúttal senki nem állhatott az útjába.
“Több asszó is akadt, ahol olyan vívást produkáltam, amit elvárok magamtól, és ez az eredményekből is olvasható volt”- mondta szerényen a kardvívó klasszis, aki a 32-es főtáblán az olasz Bonsantót igen csúnyán elverte (15-2), de az elődöntőben sem megszokott, hogy valaki 15-5-re győzzön, ahogy azt Áron tette a Szatmári Andrást kiejtő grúz Bazadze ellen.
“Voltak azért nehéz pillanatok is, például a negyeddöntő, ahol az orosz Danyilenkót visszaengedtem a meccsbe, és végül 13-13-ról kellett hoznom az asszót. Ez figyelmeztető jel volt arra, hogy a koncentráció egy pillanatra sem eshet vissza, mert egy ilyen erős mezőnyben még a vert helyzetben lévő ellenfél is megérzi, ha lankad a figyelem.”
“A döntőben az óriási napot kifogó, és egyébként is zseniális vívó Oh volt az ellenfelem. Megvívtuk a csatánkat a koreaival, ezúttal ő volt a jobb, gratulálok neki” – mondta sportszerűen Áron. “Ez a verseny még nem része az olimpiai kvalifikációnak, de azért szívmelengető érzés volt újra a dobogón állni. Összességében elégedett vagyok, jól ment a vívás, és úgy érzem, jól alkalmazkodom a sorozat új lebonyolítási formájához.”
Idén meglehetősen furcsán zajlik a világkupa-sorozat, hiszen a szezon tulajdonképpen már ősszel elkezdődött Algírban, aztán egy hosszabb szünet után januártól egymás érik a versenyek, és ez így is lesz még egy darabig. Kairó után két héttel jön Áron egyik kedvenc versenye, a padovai Vk, aztán újabb két héttel később a budapesti verseny következik.
„Padova mindig közel állt a szívemhez, nagyon hangulatos, családias verseny, ahol mindig sok néző van, akik ráadásul értik is a vívást. Budapest pedig… nem is kell külön ecsetelnem, milyen sokat jelent hazai közönség előtt versenyezni. Nagyon várom mindkét versenyt.”
“Nem könnyű feladat kéthetente újra csúcsformába lendülni, de természetesen Kiss Áronnal úgy lőttük be a fizikai felkészülésünket, hogy tisztában voltunk a lebonyolítással. Ennek köszönhetően jól bírom a versenydömpinget fizikálisan is, úgyhogy nincs miért panaszkodnom. Persze, szokni kell még, hogy alig pár órával a hazaérkezésünk után már a padovai felkészülés van a célkeresztben” – tette hozzá Áron.
Furcsa egy kétszeres olimpiai bajnoktól ilyet hallani, de még Szilágyi Áron is kénytelen folyamatosan fejlődni, és változtatni a stratégiáján, hiszen a nemzetközi vívótrendek (és persze ennek köszönhetően a zsűrizés is) állandóan változik.
“Az én nagy erősségem a lábmunkám, így nekem inkább az kedvez, ha hosszabb összecsapások vannak, amiken bejátsszuk az egész pástot. A nemzetközi versenyek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a vívás más irányba megy: a tusok 80-90 százaléka a kész-rajt utáni másodpercekben eldől, azaz nincs sok idő akciót kidolgozni. A felek vehemensen egymásnak esnek, mindenre nagyon gyorsan kell reagálni, és kicsit tartottam is tőle, hogy ez a fajta vívás nem fekszik majd nekem annyira, de szerencsére úgy tűnik, tudok hozzá alkalmazkodni” – magyarázta Áron.
“Én sok kommentátorral ellentétben nem tartom magam a mezőny legtechnikásabb vívójának – mondta nevetve a Vasas világklasszisa -, de azért azt tudni kell, hogy a magyar iskola technikacentrikus. Kilencéves korom óta ezt tanulom, de mindig van hova fejlődni, akár a tempó, a sebességválasztás, az időzítés, vagy a lábmunka terén. Kairóban sikerült technikailag is jól vívnom, ami megerősített abban, hogy jó úton haladunk, és most ez volt a legfontosabb.”
Forrás: MOL sajtó
