Szilágyi Áron, a Vasas kétszeres olimpiai bajnok kardvívója szerint az olimpiát a Covid fogja meghatározni. Úgy véli, a buborékrendszer biztonságos, de az egyén felelőssége is nagy.
Szilágyi Áron a Sportolói Bizottság tagjaként érdekelt volt a rendezésben (fotó: Tumbász Hédi)
– A „buborék” – amelyben a kardvívók budapesti és a párbajtőrözők kazanyi világkupáját is rendezték – mára a sportélet szerves része lett. Milyen kritériumai vannak a rendezés szempontjából a legbiztonságosabbnak ítélt rendszernek?
– Mi, sportolók annyit érzékeltünk belőle, hogy a verseny kezdete előtt két nappal be kellett költözünk a kijelölt hotelbe, ahol a megérkezéskor PCR-tesztet végeztek. A vizsgálat eredményéig az egyágyas szobánkban kellett tartózkodnunk, majd a negatív teszt birtokában a hotel és a versenyhelyszín között közlekedhettünk, ami esetünkben – a szálloda közelsége miatt – a csarnok gyalogos megközelítését jelentette. A külföldieknek már az országba érkezéshez is szükséges volt a negatív teszt, a verseny végeztével pedig újra át kellett esnünk a mintavételen.
– Milyennek ítélte a hazai rendezést?
– A sportágunkban egyéves szünet után a budapesti vk volt az első nemzetközi verseny, amelyet a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) és a hazai szövetség közötti folyamatos egyeztetés előzött meg a szabályokról és korlátozásokról. A témában a FIE sportolói bizottságának tagjaként én is folyamatos diskurzust folytattam versenytársaimmal. Biztosan lehet még tovább szigorítani a rendezést, de úgy gondolom, a budapesti viadalon érezhettük, hogy a szervezésben minden a járvány elleni védekezésre, a biztonságra és a szabályok betartatására volt kihegyezve. A csapatversenyen például már csak a páston lehetett levenni a maszkot.
– Több nemzet vívója is arról számolt be, hogy hazaérkezve pozitív lett a koronavírustesztje, többen markánsan fogalmazták meg a rendezéssel kapcsolatos véleményüket. Ön kapott visszajelzést?
– Beszéltem külföldi vívókkal, a legtöbben meglepődtek a pozitív eseteken, miután ők is úgy érezték, a rendezők körültekintően jártak el. Aggódunk egymásért, nem tudok olyan vívóról, akinek súlyos tünetei lettek volna, és bízom benne, hogy a buborékrendszernek köszönhetően valamennyi megfertőződött személyt sikerült kiszűrni, és nem terjed tovább a vírus. A szabályok betartásában szerepe van az egyénnek is, a magyar csapat tagjai az előírtakon túl is odafigyeltek a biztonságra, például a távolságtartásra.
– A női kardozók itthon vívták ki az olimpiai indulást, párbajtőrben pedig Oroszország rendezett versenyt, amelynek férficsapata a mieinkkel folytatott külön csatát a kvalifikációért. Itthon vagy idegenben könnyebb a kvótaszerzés terhével megküzdeni?
– A hazai versenyzésnek mostanság – amikor nem mondhatjuk, hogy a közönség ad erőt – az a fő előnye, hogy nem kell utazni, ami esetenként sok energiát visz el, és ismerős csarnokban vívhatunk, továbbá minden sportolóval ott lehet az edzője. A lányok kvótaszerzése szép siker; jelentős fegyvertény, hogy két csapatunk is pástra léphet Tokióban. A párbajtőrözők viadalát is követtem, sajnáltam a történteket – ilyen a vívás, egyszer egy tus ide, másszor oda.
– Lassan hozzászoknak az újfajta, közönség nélküli viadalokhoz. Mire számít, mi vár önökre Tokióban?
– A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azt sugallja, a játékokkal fogjuk megünnepelni, hogy magunk mögött hagytuk a pandémiát, de szerintem az olimpiát a Covid fogja meghatározni, noha még nem tudni, milyen szakaszában leszünk a járványnak. Most kezdenek kirajzolódni a rendezéssel kapcsolatos részletek, külföldi nézők és önkéntesek már biztosan nem lesznek, vélhetően a családtagok sem lehetnek jelen, viszont lesz olimpiai falu. De bármilyen nehézségek között is kell versenyeznünk, nekünk – a szabályok betartása mellett – az a feladatunk, hogy függetlenítsük magunkat a körülményektől.
– A terv szerint a játékok előtt még a plovdivi Eb-n is felmérhetik magukat. Ám a fiatalok – köztük a Vasas vívói – elestek a megméretési lehetőségtől, miután a hazai szövetség elnöksége úgy határozott, nem indít versenyzőt az áprilisi kairói kadét- és junior-világbajnokságon. Mi indokolta a döntést?
– Nem irigyeltem az elnökségi tagokat, nehéz döntést kellett meghozniuk. A hibát a nemzetközi szövetség követte el, amikor áprilisra írta ki a vébét, amit szeptemberben vagy októberben nyugodtabb körülmények között lehetett volna megrendezni. Így viszont több nemzet fiataljai is távol maradnak az eseménytől. A Vasas vívó szakosztályának elnökeként szembesültem versenyzőink csalódottságával, ami érthető; szeptembertől végig versenyezték a hazai szezont, és gyűjtötték a vb-csapatba kerüléshez szükséges pontokat. Megható volt látni, hogy a döntés hétvégi bejelentése után a hétfői edzésen szomorúan, de a szokott elánnal iskoláztak és végezték a lábmunkagyakorlatokat; olyan erőt mutattak, amire a pályafutásuk során szükségük lesz.
(nso.hu / Pircs Anikó)
