Mennyire hiányzik a magyar futball?
– Több jó élmény ért, mint rossz a magyar futballban – kezdte Szivics Tomiszlav a csakfoci.hu-nak, aki idén nyártól a szerb Radnicki Nis vezetőedzője. – Sokat hozzátettem a magyar focihoz, azt is mondhatnám, hogy megvolt a saját öt percem az NB I-ben. Aztán jöttek új edzők, új csapatok, nekem pedig új kihívások. Nagyon jól érzem most magam a bőrömben.
Több mint két és fél éve, hogy távozott az NB I-ből. Volt azóta megkeresése Magyarországról?
– Nem volt, de soha nem sírtam emiatt.
Dolgozott kétszer Kecskeméten és Pakson, Diósgyőrben és Mezőkövesden. Egy 1-től 10-ig terjedő skálán hányas osztályzatot adna magának a csapatainál elért eredményei után?
– A Kecskemét 97 év után jutott fel velem az NB I-be, aztán Magyar Kupát nyertünk a klub 100. születésnapján, ez egyértelműen 10-es. A Diósgyőrrel jól szerepeltünk a bajnokságban, megvolt a Ligakupa-siker és egy kupadöntő, nálam ez is 10-es. Pakson nagyon jól éreztem magam, de ott már vegyesebb volt a kép, akadtak nagy győzelmeink, például a Megyeri úton az Újpestnek lőttünk egy hatost, de legyőztük Győrben az ETO-t is 0-3-ról 4-3-ra, amely abban a szezonban bajnok lett. Összességében a paksi időszakot 7-esre értékelném. Mezőkövesden nem jöttek össze a dolgok, különböző történések miatt, nem éreztem jól magam, így arra 3-ast adok.
Volt Önben keserűség valamelyik klubtól való távozása után?
– Persze, Diósgyőrben nem ezt érdemeltem volna. Fáj a szívem, ha azt látom, hogy a csapat az NB II-ben szenved. Sajnos, amióta eljöttem, folyamatosan esett vissza a csapat eredményessége.
A fantasztikus miskolci szurkolók nem ezt érdemlik. A mai napig imádnak engem, ahogy én is őket.
– Vannak az életben dolgok, amiket nem lehet elvenni az embertől: a sikerek, az a szeretet, amit kaptam, már örökre megmaradnak nekem. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a nevemet skandálták és a végsőkig kiálltak mellettem.
Ahogy a legendás zakópörgetéseket sem felejtik el soha….
– Na azt én sem, az biztos.
A Videoton elleni Ligakupa-döntő utolsó perceiben a saját tizenhatosunkról nem tudtunk kijönni, de vezettünk, foggal-körömmel védekeztünk, minden trükköt bevetettünk a győzelem érdekében, na akkor jött először a zakópörgetés.
– Aztán amikor a bajnokságban legyőztük a Fradit, együtt ünnepeltünk a szurkolókkal és akkor már követelték a zakópörgetést. Sajnálom, hogy a Diósgyőrrel a Magyar Kupa-győzelem nem jött össze, de azt elvették tőlünk, mindenki tudja, hogy Kádár kiállítása jogtalan volt.
Akkoriban a legfelkapottabb hazai edzők közé tartozott. Sokat pletykáltak róla, hogy a Ferencváros és az Újpest is megkereste…
– Több volt ez pletykánál. A Fradinál egyszer merült fel a nevem, de végül Prukner Laci lett az edző, az Újpesttel viszont háromszor tárgyaltam. Egyszer már mindenben megegyeztem a belga tulajdonossal: megvolt a fizetésem, a kocsi, a bónuszok.
Miért nem Ön lett az edző mégsem?
– Duchatelet úrnak volt egy edző ismerőse, aki a pályaedzőm lett volna eredetileg és megkért, hogy beszéljek vele, mielőtt aláírjuk a szerződést.
Ez a beszélgetés úgy nézett ki, hogy mindenféle furcsaságokat kérdezett tőlem a taktikával kapcsolatban, azt hittem, hogy kandi kameráról van szó. Olyasmikre kellett válaszolnom, hogy például a támadó- és a védővonalunk között hány méter lesz a távolság?
– Nem viseltem jól a beszélgetést, mondtam is a tulajdonosnak, hogy van már neki edzője, aki mindent jobban tud nálam, szerintem rám nincs szükség. Kinevezték az úriembert, majd nem sokkal később a Pakssal kiütöttük őket 6-0-ra. A meccs utáni sajtótájékoztatón meg is kérdeztem tőle, hogy rendben volt-e a távolság a támadó- és a védővonal között?
Többször előfordult, hogy a szókimondó nyilatkozatai nem tetszettek a címzetteknek. Voltak olyan mondatai, amelyeket megbánt?
– Ó, persze. A bírókat nem kellett volna sértegetnem, még akkor sem, ha igazam volt. A legnagyobb hibát viszont akkor követtem el, amikor a Vidi elleni győztes Ligakupa-döntő után beszóltam a Videotonnak. Úgy gondolom, hogy az a későbbi magyarországi karrieremre is kihatással volt. Valami olyasmit mondtam, hogy ezzel a kerettel és ilyen háttérrel semmit sem nyerni, nem túl szép dolog. Később Garancsi úrtól bocsánatot kértem, amit elfogadott, de talán soha nem felejtette el.
Tanult a hibáiból?
– Higgadtabb vagyok, kétszer is meggondolom, hogy mit nyilatkozzak, de az őszinte véleményemet most is szeretem elmondani. Tudom, hogy egy nehéz pasasnak voltam elkönyvelve, sokan flúgosnak tartottak, akivel nem könnyű kijönni, de ezzel csupán részben értek egyet, hiszen csak az nem jön ki velem, aki nem akar. Egyébként pedig egy edzőt sokkal inkább az eredmények minősítenek, mintsem a nyilatkozatai. Nekem pedig megvoltak az eredményeim.
Pintér Attilával is komoly csörtéi voltak, de olyan helyzet is előfordult, amikor megdicsérte.
– Igen, a mezőkövesdi munkája után nagyon megdicsértem, én magam sem gondoltam, hogy egyszer még ilyet teszek. Ő is egy egyéniség, saját elképzelésekkel. Amikor szövetségi kapitány volt, kitalálta, hogy a fordulók után a keret tagjai két napot töltsenek a válogatottal. Ez nekem nem tetszett, hiszen a legjobb játékosaink nélkül kellett edzenünk.
Ezt szóvá tettem neki nyilvánosan, amit kicsit rosszul viselt. Nem volt sokáig szövetségi kapitány, úgyhogy ez a probléma megoldódott.
Kiket tart a legjobb hazai edzőknek?
– Nálam Garami Józsi bácsi volt a legjobb egyértelműen. Közel a nyolcvanhoz is hatalmas munkát végzett. A másik, akit nagyon sokra tartok, ugyan nem magyar, de régóta a magyar futballban dolgozik, az Marco Rossi. Már a Honvéddal is sikeres volt, amit pedig most művel a magyar válogatottal, az hihetetlen, megemelem a kalapom előtte, vagy hogy stílszerű legyek, megpörgetem a zakómat.
A magyarországi távozása után úgy tűnt, hullámvölgybe került a karrierje. Nehéz volt ebből kimászni?
– Enyhén fogalmaz, amikor azt mondja, hogy hullámvölgybe kerültem. Engem már majdnem eltemettek, onnan jöttem vissza. Egy harmadosztályú csapatnál kezdtem magam újraépíteni, úgy voltam vele, a munka nem szégyen, a két gyerekemet pedig el kell tartanom. Jól dolgoztam, így kerültem el szezon közben az élvonalbeli Novi Pazar nevű csapathoz, ahol nem túlzás, csodát tettem. Mindenki elkönyvelte őket tuti kiesőnek, ráadásul az első három meccsünkön csak egy pontot szereztünk.
Már az elnök is biztosra vette a másodosztályt, én viszont mondtam, hogy nem fogunk kiesni. Azt hitték, megbolondultam.
– Utána sorra nyertük a meccseket és végül bennmaradtunk. Nagyon komoly munkát raktam bele, ennek volt köszönhető, hogy megkeresett a Radnicki Nis, amely a Konferencia Ligában indul.
Újra sínen van a pályafutása?
– Mondhatjuk, viszont hatalmas meló volt ide eljutni. Sokat tanultam a hibáimból és megfontoltabb lettem. Most szeretnék itt valami nagyot alkotni, aztán majd meglátjuk, hogy alakul a pályafutásom. Több mint 20 éve edzősködöm, és ez a munka nem tartozik a nyugodt szakmák közé. Eljön majd az idő, amikor a munkakörülmények és az életminőségem lesz a legfontosabb, na akkor jó lenne majd egy tengerparti város csapatát irányítani…
PRIVACSEK ANDRÁS
