Ötszörös olimpiai, kétszeres világ- és kilencszeres Európa-bajnok. Mindenki képzeletében elindul a film, mikor Vitray Tamás legendássá vált szavait idézi fel: “Gyere Egérke, gyere kicsilány!” Ma ünnepli 46. születésnapját Egerszegi Krisztina, a legfiatalabb magyar olimpiai bajnok. Isten éltesse sokáig!
32 éve már, „mikor ifjú örömben mosolygott még az ember”. Vagy amikor, Vitray Tamás szavait idézve: „elkezdett úszni ez a pici lány”. És mindezt úgy tette, hogy kő kövön nem maradt: ki tudja, talán kelet-német riválisai voltak azok, akik egészen hazáig vitték ezt a megsemmisítő győzelmet, hogy aztán nem sokkal később leomoljon a berlini fal.
Egyvalami biztos: a mindössze 14 éves kislány olyan szinten meghazudtolta a fizikai törvényeket, hogy máig alig hisz az ember a szemének, ha meglátja első olimpiai bajnoki címéhez vezető 200 méterét. És ami még inkább megmelengeti a magyar sportszerelmesek szívét, az nem más, mint hogy ez az életre szóló bravúr csupán a kezdete volt valami sokkal nagyobbnak.
A dél-koreai sikerből kiindulva nem túlzás azt állítani, hogy négy évvel később, Barcelonában, bár még ezen az olimpián sem töltötte be a felnőttkort jelentő 18. életévét, a 200 méteres hátúszás első számú várományosaként utazhatott Katalónia szívébe. Ha Szöulban első ránézésre azt mondhattuk, hogy egy picike lány az esélytelenek nyugalmával állhatott fel a rajtkőre a nála jóval rutinosabb és hát nem mellesleg évekkel idősebb versenyzők ellen, akkor mit mondhatnánk Barcelonára? Talán azt, hogy itt már igazi rutinos rókaként „lépett a színpadra”, aki ekkora már nemcsak a klóros víz ízéről, hanem a siker ízéről is jól tudta, milyen.
Szoktuk emlegetni, hogy „Három a magyar igazság!” meg azt is, hogy „Két legyet üt egy csapásra.”. Nos, Egerszegi Krisztinának tökéletesen sikerült ezt a kettőt kombinálnia: azon, hogy ismét elhódította a 200 méteres hátúszás számában az aranyat, nem igazán kell meglepődnünk. Az már viszont egy teljesen más kategória, hogy 400 méter vegyesen és 100 méter háton is felállhatott a dobogó tetejére. Utóbbi azért is külön pikantéria, mert ezzel a szöuli ezüstérmét sikerült bearanyoznia. Így lett hát hirtelen a még mindig csak 17 éves lányból négyszeres olimpiai bajnok, és így sikerült Egérkének hármat ütni egy csapásra.
Ezzel persze nem ért véget a sikertörténet. Elröppent, aranyban gazdag tinédzser évek ide vagy oda, 21 évesen is megtette azt a szívességet nekünk, hogy ha már megint elutazott a világ másik végére, ezúttal Atlantába, és igen, ezúttal a magyarok is részt vehettek, akkor azért hadd halljuk már neki köszönhetően is a himnuszunkat. Ha Barcelonában csuklóból jött az arany 200 méter háton, akkor nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy Atlantában már a könyökén jött ki ez a táv, na meg természetesen a jól megérdemelt, ám kicsit sem meglepő első hely.
Bár nálunk a 18. betöltött év jelenti a felnőttkor kezdetét, az Egyesült Államokban a mai napig 21-től számít valaki igazán felnőttnek. Gondoljunk csak bele! Egy ifjú leány, aki amerikai szemmel nézve még csak bele-beleszagolt a felnőtté válás világába, úgy állhatott fel a dobogóra, hogy már ötödször játszották le országa himnuszát az ő tiszteletére. Ez már önmagában több mint siker: sokkal inkább példamutatás és inspiráció az ifjak számára.
Nem véletlen tehát, hogy a mai napig ő a legsikeresebb magyar úszó, ahogy az sem, hogy minden sportágat figyelembe véve ő rendelkezik a legtöbb egyéni olimpiai aranyéremmel. Szó mi szó, nem lesz könnyű felülmúlni az általa elért csillagos ötös teljesítményt.
Egy kicsikét az olimpiáktól elrugaszkodva érdemes még pár dolgot megemlíteni Egérke kapcsán. Azt már kiveséztük, hogy a 200 méteres hátúszás koronázatlan királynőjévé vált a szöuli úszásával, amit utána két ízben meg is védett, de ez kizárólag az ötkarikás játékokra vonatkozik! Emellett még Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon is brillírozott nem kevés alkalommal. Előbbin 1991-ben, 1993-ban és 1995-ben, utóbbin 1991-ben szerzett aranyérmet, és ne feledjük, hogy ez még mindig csak a specialitása, tehát a 200 méter hát! A most említett négy arany mellé még egy világbajnoki és hat Európa-bajnoki első helyezés is összejött, még mielőtt azt hinnénk, hogy az olimpiák közt csupán porosodott az érmes vitrinje.
A fent említett csodás eredmények megkoronázására mi sem jobb néhány díj felsorolásánál: „Az év magyar úszója” 1988 és 1996 között, „Az év sportolója” 1988 és 1993 között, valamint 1996-ban, továbbá „Európa legjobb női sportolója” 1992-ben, és végül, de nem utolsó sorban „Az évszázad sportolója” 2001-ben. Ez csupán négy díj volt a számos másik közül, ami tökéletesen szimbolizálja dicső karrierjét és pályafutását. Ha egy fecske nem is csinál nyarat, egy Egeret ismerünk, aki biztosan képes rá.
Tulik Dániel, fotó: femina.hu
