Siketen született, megtanult szájról olvasni, és gerincferdülése kezelésére, tele komplexusokkal vágott neki a vívásnak. Ám a hosszú évek alatt kárpótolta őt az élet, s nemcsak önmagát győzte le, hanem az egész világot. Manapság úgy emlegetjük: a kétszeres olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója, aki a magyar női tőrsport páratlan alakja. Ma ünnepli 83. születésnapját Rejtő Ildikó.
Úgy emlékszik, problémás volt a gyermekkora. Egyik fülére nem hallott, a másik pedig 60%-ban károsodott, ezért mindig az első padban ült egészséges társai között, hogy megértse a tanárt. Talán a sors akarta, hogy elinduljon ezen az úton, de a megjelenő gerincferdülése miatt édesanyja féltette lányát, hogy púpos lesz, s felkereste Ildikó akkori testnevelés tanárát, Kovácsné Nyári Magdolnát, akivel együtt később olimpiai ezüstöt és világbajnokságokat nyertek. Nyári egyből javasolta ezt a sportot terápiás jelleggel, s az ötlete szerint, amelyik oldalon a probléma van, vívjon az ellentétes kézzel. Ildikónak szerencséje volt, jobb oldalra ferdült a gerince, ő pedig balkezesnek született, annak ellenére, hogy az iskolában átállították a másikra. A váltás könnyedén ment, elkezdett vívni.
Egy ismerőse azt jövendölte neki 10 éves korában a tenyeréből, hogy be fogja járni az egész világot. Ezt akkor hitetlenül fogadta a család… Luxemburg, Philadelphia, Róma, Torinó, Buenos Aires, Gdansk, Tokió, Moszkva, Montréal, Mexikóváros, Havanna, Bécs, München, Göteborg, Grenoble. Ezekből a városokból, olimpiáról vagy világbajnokságról éremmel tért haza. Édesapja kivétel nélkül minden versenyére elkísérte, s külön figyelmeztette, ha a hangosbemondóban Ildikó neve hallatszott. Nemcsak a jóslat teljesült, hanem bebizonyította, ő a legjobbak egyike.
1964-ben a tokiói ötkarikás játékokon nyerte legfényesebb érmeit, egyéniben és csapatban is a dobogó legfelső fokára állhatott.
„Tíz páston rendezték meg a versenyt, harminckilenc egyéni induló részvételével. A csoportmérkőzések során csaknem búcsúra kényszerültem; holtversenyes újravívás mentett meg ettől a szégyentől. Az egyenes kiesésnél már jobban ment a vívás, s be is jutottam a négyes döntőbe. Ott megismétlődött a selejtezőben volt szituáció, a holtverseny. Hárman kellett tovább vívjunk. Itt az olasz Ragno és a nemzetközi mezőnyben sem előtte, sem utána nem mutatkozó német Mees ellen is nyerni tudtam” – idézte fel egyéni küzdelmeit Rejtő, akinek a csapatban elért első hely volt a legszebb ráadás, de a vívóbabonát is megdöntötte akkor.
„Az olimpiák történetében második alkalommal megrendezett csapatversenyen ismét a szovjetek voltak az egyértelmű favoritok. Ráadásul a vívóbabona azt mondja, akinek egyéniben jól megy, az a csapatban rosszul fog szerepelni. Szerencsére ez esetben a kivétel erősíthette a szabályt. A döntő körmérkőzése során rendkívül szoros küzdelem alakult ki. Végül az utolsó asszó döntött a bajnoki címről. Dömölky Lídia és Sisova állt fel egymással szemben, 3:3–as részeredmény után jött a minden eldöntő találat. Lidi bevitte a tust, de a bíró érvénytelennek nyilvánította azt. A következőt viszont már elfogadták, s megszületett a magyar győzelem, amely egy kis politikai felhangot is kapott. Ezzel persze mi nem törődtünk, hanem önfeledten ünnepeltük a közösen kiharcolt sikert!”
De hogyan gondol Rejtőre a győztes tust bevivő Dömölky?
„Ildikóról tényleg csak szépet és jót tudok mondani! Egyszerűen csodálatos volt, ahogyan vívott. Fantasztikus technikai tudás birtokában volt, amihez legalább olyan fontos tényezőként csatlakozott kivételes nyugalma. Amikor őt küldhettük fel a pástra, mi is nyugodtak voltunk. Egyébként mi már együtt gyerekeskedtünk, így igencsak jól ismertük egymást.”
És ez az ismeretség azóta is tart. A többszörös év magyar sportolójának és magyar vívójának, Rejtő Ildikónak a legfontosabb, hogy Fonyódon töltheti a nyári hónapokat egykori vívótársaival: Dömölkyvel, Juhásszal, Bóbissal és Marosival. Imádja gondozni növényeit és szurkol minden magyar olimpikonnak.
Isten éltesse sokáig a kétszeres olimpia- és ötszörös világbajnok párbajtőröző Rejtő Ildikót, kinek keresztneve is azt jelenti: harcos.
Forrás, fotó: MOB, youtube.com, sonline.hu, m4sport.hu, Honéczy Barnabás, MTI/Mikó László
