szlovákokat

A mai napon vált bizonyossá, hogy az Eb-re minősülést szerzett magyar futballisták mellett a hazai díjugratás is hasonlóan szenzációs és különleges hírnek örülhet 2016-ban: 14 éves szünet után indul lovasunk a világkupa döntőben!

A díjugrató világkupa döntőre való minősülés rendkívül nehéz és hosszú folyamat. A megszerzett indulási jog a teljes évadban nyújtott egyéni teljesítményt tükrözi, hiszen végig jól kell szerepelni a pontszerző versenyszámokban. A liga végső ranglistájának első három helye minősít a döntőre.

Hugyecz Mariann hosszú hónapok óta tudatosan választotta ki a minősüléshez szükséges versenyeket és végig a kitűzött célnak alárendelve menedzselte legjobb lovát, Chacco – Boy-t (Chacco Blue x Pit I). A kivételesen robbanékony és atletikus pej herélt a téli pihenője után már két héttel ezelőtt, a meglehetősen kis alapterületű, szokatlan alakú braunschweigi pályán is fantasztikusan ugrott: akkor negyedik lett a négycsillagos CSI egyik fő versenyszámában. A páros remek szériája Varsóban, a világkupa Közép-Európai Liga döntőjében is folytatódott: az első napi vadász versenyszámot hiba nélkül teljesítették, a második napon egy verőhibával szerepeltek 155 cm-en, a mai 160 cm-es döntőn pedig bejutottak az összevetésbe. Ezzel a teljesítménnyel összesítésben a liga harmadik helyén végeztek, amivel megváltották jegyüket a 2016. március 25-27-én, Göteborgban (SWE) megrendezésre kerülő világkupa döntőre!

Magyarország jelenlegi legjobb női lovasa, a válogatott stabil tagjaként ismert Hugyecz Mariann ötéves kora óta lovagolja a 2005-ös születésű Chacco – Boy-t. A fiatal lóként Szuhai Gyulától vásárolt, lewitzi tenyésztésű pejről csak a Hugyecz-istállóba való megérkezése után derült ki, hogy a herélt anyja az a Paola, amellyel Mariann még ifjúsági versenyzőként lovagolt nemzetközi szinten.

A kivételes tehetségű lóról lovasa az alábbiakat írta a facebook-oldalán a mai nap eseményeinek margójára: „Ez a ló fantasztikus, őt nem érdekelte az ugrások magassága vagy a pálya, a vonalak nehézsége, csak hibátlant akart ugrani és engem boldoggá tenni. Hát ez sikerült! Köszönöm Chacco!”

Szerző: Erdélyi Magdolna