Talmácsi Gábor hosszú évek után újra országos bajnoki futamot nyert, pedig eredendően csak azért ment ki a Hungaroringre, hogy tanítványának segítsen (aki egyébként szintén nyert), és formában tartsa magát. Ehhez képest kiderült: még mindig ő jelenti a mércét itthon.
Talmácsi Gábor, fotó: Izsó Krisztián
– Visszaül a lóra?
– Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy visszatérek-e, akkor nem, nem tervezem – mosolygott Talmácsi Gábor, aki a hétvégén megnyerte a Hungaroringen megtartott országos bajnoki futamot az 1000 köbcentis kategóriában. – A motorsportban élek, világbajnoki futamokra járok, és az itthoni MotoGP-projektben is aktívan részt veszek. Emellett évek óta járok különböző klubnapokra motorozni, hogy formában tartsam magam, az utóbbi időben elég sokat mentem pályán, mivel elkezdtem segíteni Görbe Somának. A hétvégi versenyt a Hungaroringen tartották, ahol egyébként is nagyon szeretek menni, és a szervezők az edzésidőket látva azt mondták, megtisztelő lenne, ha elindulnék. Rábólintottam, de csak versenyen kívül, hogy ne befolyásoljam a bajnokság végeredményét.
– Egyből gyors volt?
– Az edzéseken már láttam, hogy nem lesz baj – én voltam a leggyorsabb.
– Egy körön. De a verseny? Azt mondják, a verseny más kávéház.
– Ez igaz. Fizikailag nem vagyok topformában, és egy ezres motort megülni egyébként is nehéz, fárasztó feladat. Ráadásul az enyém nem is igazi versenymotor, hanem egy átalakított utcai BMW S1000 RR, szóval elég meglepő, hogy ennyire gyorsan lehet vele menni. Az ellenfelek közül egyébként Gyutai Adrián és Bódis Ricsi tudott megközelíteni, pedig dupla rajt volt, mert az első után piros zászlóval félbeszakították a futamot.
– Meglepte a győzelem?
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert fura, hogy negyvenévesen még mindig én vagyok a mérce, és nevet, mert tizennégy éve szereztem világbajnoki címet, és 2013-ban versenyeztem utoljára élesben, ehhez képest elég jól ment a motorozás.
– Tényleg nem kapott kedvet az újabb győzelmekhez?
– Túl friss az érzés, és alapvetően nagyon féltem a lábamat. A visszaváltásnál, főleg, ha sokszor kell váltani, vannak gondjaim, hiszen a nyolc évvel ezelőtti balesetem miatt a bal lábfejemet nem tudom felhúzni, így térdből oldom meg a feladatot. Ez egyrészt nem túl gyors, másrészt ki kell fordítani hozzá a térdemet. És az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ha versenyzel, mindig nagyobb kockázatot vállalsz, mint amikor tesztelsz, mert felmegy az adrenalin, elkap a láz, le akarod győzni az ellenfeleket, hozzáteszed azt a tíz-tizenöt százalékot, amit a teszten nem. De visszatérve az eredeti kérdésre, most úgy gondolom, ez kivételes alkalom volt, ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy még mindig gyors vagyok, hogy sok fiatal kéri, hogy motorozzunk együtt.
| – Nőtt a versenyzők száma az utóbbi időben? Érződik már, hogy két év múlva gyorsasági motoros világbajnoki futamot rendezünk? – Igen, a hazai világbajnoki futam híre felturbózta a mezőnyt – aminek a HUMDA sportszakmai szakértőjeként külön is örülök –, nagyon régen láttam ennyi magyar motorost hazai pályán. Nyilván a Hungaroring szeretete is hozta a nagy létszámot, de az is tuti, hogy valami megindult, felpezsdült a hazai motoros élet. Bízom benne, hogy a vébérendezésnek köszönhetően sportágunk újra a fénykorát élheti majd.A tanítványa is nyerni tudott |
| Talmácsi Gábor az utóbbi hónapokban többek között a fiatal tehetség, Görbe Soma pályafutását egyengeti (pluszban a fiatalok támogatási rendszerének is elbírálója), aki a Red Bull tehetségkutató sorozatában húzza a gázt, itthon pedig a 600 köbcentis kategóriában versenyez – a hétvégi futamot ő is megnyerte.
„Sokat beszélgetünk Somával, sokat is motorozunk együtt – mondta Talmácsi. – Utóbbit úgy, hogy megyek mögötte, felveszem kamerával, utána pedig a telemetria és a videó alapján elemezzük a történteket. Segítek neki a beállításokkal, a stratégiával, hogy miként építsen fel egy-egy edzést, hogy a versenyek közötti időben mit csináljon, s abban is, hogy miként hozza ki az anyagi lehetőségeiből a legtöbbet. Összetett sport a motorozás, de neki annyiból könnyebb, hogy nem kell elkövetnie azokat a hibákat, amelyeket én annak idején elkövettem.” (nso.hu) |
