Mihály Tibor február 20-án ünnepli a 101. születésnapját. A tisztelt olvasó ne kutasson az emlékeiben, aligha látta bajnokként megdicsőülni az agg sportembert. Mihály Tibor nyugdíjaskorban kezdett el versenyezni, a sportot önmagáért szereti.
A vasárnap 101 éves id. Mihály Tibor (fotó:jochapress)
A veteránok sportja különleges kategória. A mezőny többsége korábbi aktív sportolóból kerül ki, de azért akadnak kivételek. Mint például Mihály Tibor, aki február 20-án ünnepli a 101. születésnapját. Tibi bácsi – akit családja és korábbi versenyzőtársai is csak Tatusként emlegetnek – a budapesti Horváth Mihály téri lakásában azonos nevű fia és egy hölgykoszorú társaságában fogadott szívélyesen.
– Gyere csak be! Hogy is hívnak? – szegezte nekem a kérdést, majd barátságosan így folytatta. – Károly, Karcsi, ülj le, tegeződjünk.
Leültem és mindjárt szóba is hoztam, hogy több sportkedvelő, így például a még „csak” 93 éves, egykori világcsúcstartó, Béres Ernő is mesélt róla, miszerint még 95 éves korában is kijárt a Margitszigetre.
– A végén már csak sétálgattam, de a gombánál mindig jó volt a társaság, jókat beszélgettünk – idézte fel Mihály Tibor a közös edzéseket.
Azután szóba kerültek a fiatalkori évtizedek is, amikor a családi evezések jelentették a visszatérő programot.
– Soha nem versenyeztem, de 60 éves koromban mégis belevágtam. Igaz, fiam? – és megerősítést várva ránézett a hazai evezés nagy szervezőinek egyikére, a Külker EC elnökére, mindenesére.
– Igen, Tatus, hatvan voltál, amikor először mentél a rövidtávfutók közé, jól emlékszel – jött a válasz.
És nem csak ment, ott is maradt. Öt évvel később, 1986-ban, a svédországi Malmőben indult először nemzetközi versenyen, és 2010-ben, tehát 89 évesen rajtolt utoljára. Hazai pályán, Nyíregyházán hagyta abba.
– Szép volt, jó volt, igaz Tibikém? Belefért néhány év tenisz is. Ma is nézem a tévében őket, de nekem még mindig Federer tetszik.
Hogy hány csúcsa él még, azt a fia sorolja: atlétikában különböző korosztályban elért tizennégy időeredménye mindmáig listavezető. A rövid távokat szerette, 10, 200 és 400 méteren indult leginkább.
A közös kávézgatás során kiderült: sikeresen túljutott az egyik szemén a szürke hályog műtéten. Leginkább azt sajnálja, hogy 95 éves kora táján elkezdett fájni a térde.
– Azóta nem futok, nem érdekelnek a versenyek sem. Beérem a sétával, leginkább most már csak a lakásban mocorgok. Tudod, azért a 101 év az már nem semmi.
Azt – szerencsére… – mi még nem tudjuk, így azt sem, milyen érzés, amikor 95 évesen elkezd a térde valakinek fájni…
Tatus 101 év tapasztalatával búcsúzkodik:
– Tudod, a sport, az amatőr sport a legjobb dolog. Meg az egészség. Csak csináljátok!
(magyarnemzet.hu/sport/Jocha Károly)
Post Views: 45
